Majd' fél évszázada tanultam harcászatból, hogy semmilyen "műszaki zár" (szögesdrót, árok, aknazár, stb.) nem hozhat tartós eredményt, ha azt nem fedezi (szükség esetén akár "tűzzel" is) megfelelő mennyiségű "élőerő"! Enélkül idővel minden elbontható, betemethető, megjelölhető, felszedhető...

A kormány politikusainak kellene legjobban tudniuk, hogy ha nincs mellette rendőr, (vagy van, csak nem mer beavatkozni!), akkor - megfelelő kéziszerszámokkal - még a kerítésnél bonyolultabb fémkordon is gyorsan elbontható.

Aki nem mászik át kerítéseken, az két méter magas kerítésen sem fog átmászni!
Aki átlát a sodrony lyukain, az bármilyen magas kerítésen is átlát! (Van-e valaki a túloldalán?)
Ha nincs ott senki, "átjáró nyitásához" egy csípőfogó is elég!

Ha van ott valaki, az mit fog csinálni? (Elfog és bekísér mindenkit? Ezt eddig kerítés nélkül is megtehette!) Vagy esetleg tüzet nyit?
Berlinben, Gázában a betonfal sem bizonyult valódi, humánus megoldásnak...

Ahogy mondani szokás, az hamar tudható lesz, hogy mindez mibe kerül, de az is, hogy mennyit ér! (A "költség" is, az "eredmény" is gyorsan láthatóvá válik majd, és nem csak anyagi, hanem erkölcsi értelemben is...)

Attól tartok, hogy amíg a fennálló okok nem szűnnek meg, ez a kerítés hamar olyan lesz, mint a Pannónia sajt! De még valószínűbb, hogy teljesen soha el sem fog készülni, mint "magas Déva vára"! (Mit felhúznak este, kilyukad reggelre...)

Érteni vélem az akció - elsősorban politikai - célját, de sem "az eszmék és emberek szabad áramlásának", sem az emberi tragédiáknak drótkerítések soha nem fognak valódi gátat szabni!

Persze a pótcselekvés is cselekvés! Kerül, amibe kerül... (Legfeljebb kérünk majd rá uniós támogatást.)

(T.L.)