. Ma József napja van.
Ádám és Éva. Összetörtek, reménytelenek.
2018-08-24 17:50:04
Ádám és Éva. Összetörtek, reménytelenek.

Ádám és Éva. Összetörtek, reménytelenek.

Alkohol és drogfüggők. 15 éve. 15 éve minden más volt, máshogy indult…


Nemrég házasodtak össze. Fiatalok, erősek, tele reménnyel és tervekkel.
Albérletben laknak. 
Egyikük sem olyan családból jött, ahol támogatták volna őket, de elszántak voltak. Elszántak arra, hogy megmutassák: ki tudnak törni, ők máshogyan fognak élni, nekik bizony sikerülni fog!
Családot szeretnének, két gyermeket. De most még minden fillért félreraknak, lakásra gyűjtenek. 
Éva dajka egy óvodában, éjszakánként irodaházakba jár takarítani. 
Ádám szobafestő, munka után és hétvégén is vállal mindent. 
Aztán szépen lassan összegyűlt az önerő.

A bankban segítettek nekik. Mindent szépen elmondtak. Szükség is volt rá, hiszen a hosszú, apró betűs szövegből nem sokat értettek meg. A szakember viszont készséges volt, így az aggodalom utolsó szikráját is kioltotta bennük.

Beköltöztek a pici lakásba. 


A lakás nem volt fényűző, a bútorokat is használtan vették. De az ő otthonuk volt!
Nemsokára megérkezett a kis Éva. Boldogok voltak. Ádám egyre többet dolgozott. Az árak csendben kúsztak felfelé, minden egyre drágább lett. Aztán a törlesztő részletek is megugrottak. Ádám még többet dolgozott.
A kis Ádám születésével minden álmuk teljesült. De egyre nehezebb lett, Évának vissza kellett mennie az óvodába dolgozni, mert Ádám már képtelen volt egyedül előteremteni a pénzt. (Pedig milyen szép és jó lett volna otthon maradni a két gyermekkel!)
A kis Éva és a kis Ádám szépen fejlődött. Óvodában, iskolában semmi baj nem volt velük, okos, szófogadó gyermekek voltak. Éva és Ádám soha nem bántották őket, hiszen ők kaptak eleget, tudták az milyen. 
Szerényen, egyik hónapról a másikra, de szépen éltek. Csak reménykedtek, hogy nem romlik el semmi, nem lesz beteg senki.

Egy nap mindennek vége lett. Már nem tudtak fizetni a banknak. 
Próbáltak megegyezni, méltányosságot kértek. Nem ment. 


Elvesztették a lakásukat, az otthonukat. Mindenüket. 
Segítséget kértek az önkormányzattól. Hiába.

Albérletet nem kaptak. Két gyermekkel reménytelen volt. A két havi kaució előteremtése reménytelen vállalkozás volt számukra.
Egyik ismerőstől a másikig vándorolva éltek. Hosszú távon senki nem tudta befogadni a négytagú családot.
A gyámügy, a rendszer lecsapott. A rendezetlen lakhatási körülmények miatt a gyermekek kiemelése megtörtént.


Akkor ott Éva szíve megszakadt. Minden összetört, minden elveszett.


Éva és Ádám szállóra mentek. Mondogatták, jó ez így! A gyerekek jó helyen vannak, így minden forintot félre tudnak tenni, hamarabb fel tudnak állni, újra kezdhetnek mindent. Elölről, együtt.
A gyermekekhez minden héten mentek, ezek a látogatások tartották bennük a lelket. Szombatonként még a mosoly is sikerült nekik. Minden alkalommal elmondták, megígérték a kis Évának és a kis Ádámnak, hogy hamarosan újra együtt lesznek. Minden búcsúba belehaltak.

A gyárban leépítés, Ádám munkanélküli lett. Állandó munkát nem kapott, hiszen hajléktalan volt. Alkalmi munkákat vállalt. Hol itt, hol ott volt. És egyre gyakrabban fordult elő, hogy nem fizették ki.
Éva egyre többet volt egyedül, a szállóról járt az óvodába dolgozni, éjszakánként takarított, zöldséget pucolt. A hírek terjednek. Egy kedden felmondtak neki. 
„Elvették tőle a két gyereket, milyen anya az ilyen? Valamit csak csinált, ok nélkül ez nem történik meg! Mégsem dolgozhat egy ilyen ember az óvodában! Na de mit várjon az ember attól, aki olyan családból jön, mint ő !?” 
Nem kellett már sehová. Hébe-hóba akadt számára valami munka, amiért filléreket kapott. Rendszerint a legmegalázóbb, legmocskosabb munkákat bízták rá. Azt, amire már végképp nem találtak senkit. És elvárták, hogy hálás legyen érte, hiszen ő csak egy lecsúszott senki.
Az utcán átnéztek rajtuk az emberek. Megjegyzéseket tettek rájuk, fintorogtak. Egy kis idő múlva szemlesütve jártak.
A kis összegyűjtött pénzecskéjük gyorsan apadt. Kellett élelemre, Ádámnak útiköltségre. És végül elfogyott mind.
Kimerült. Csak a fájdalmat ne érezné folyton! Azt az iszonyú fájdalmat, amikor becsukja a szemét, és látja őket! Mindig, minden alkalommal látja!
Látja a kisszobát, benne őket, ahogy játszanak. Látja, ahogy Ádám belép, az arca fáradt, és már kissé ráncos is, de mosolyog. A két kis csokoládénak visítva örülnek a kicsik, az ablakon besüt a nap. A szellő végigsimítja az arcát, és ő arra gondol, hogy a paprikás krumpli nemsokára elkészül, még fel kell vágni a friss kenyeret hozzá. Érzi az illatát. 
… 
Giccses kép. Tudja jól. De neki ez volt az élete, ilyen volt az élete. Ami már nincs.
Csak múljon el!

Az első feles után melegség járta át, a harmadik után tompult a lüktetés. De végre nem fáj!
És most újra kuporgatnak. Minden fillért félretesznek, hogy hétvégén két tábla csokit tudjanak vinni. És hogy meglegyen a fájdalomcsillapító is. Kéregetniük is kell. 


A méltóság ezen a szinten elpárolog. Annyi megalázás után ugyan mire jó az? Már nem éreznek semmit. Nincs szégyen, nincs önérzet, nincs bánat vagy öröm. Üresség van. 
A gyereknek már nem mondják, hogy hamarosan újra együtt lesznek. Nem hazudnak. Már azt sem ígérik, hogy jövő héten is jönnek. Reménykednek abban, hogy jó nevelőszülőkhöz kerülnek, hogy nekik más életük lesz.
Csak vannak. És arra vágynak, hogy legyen vége. Hogy legyen valaki, aki gyűlölettől indítva elpusztítja őket, miközben egy parkban alszanak a padon. 


Arra vágynak, hogy ne fájjon mindaz a lehetőség, ami semmivé lett, mindaz, ami lehetett volna.

Tudják, hogy innen nincsen visszaút.

Ádámok és Évák élnek közöttünk. Láthatatlanul. Talán éppen az a kollégád, akit rég nem láttál mosolyogni, vagy a szomszéd, aki mogorván és szótlanul megy el melletted.

 

(név és cím a szerkesztőségben)


Utoljára frissítve: 2018-08-24 17:51:04

További híreink
Neked mennyire fontos kutyád egészsége?
Hol vannak már azok az idők, amikor a kutyákat is egy kalap alá vették a többi haszonállattal, és a ház őrzése volt a feladatuk?
2020-01-20 19:08:35, Hírek, Vélemény Bővebben
Gondolataim a helyi önkormányzati választásról
Célegyenesbe fordult a kampány, amelynek eredményeként a választások után egy „új”(?) képviselő testület fog felállni. (Amely további öt évre döntő befolyással lesz tele...
2019-10-04 13:43:07, Hírek, Vélemény Bővebben
Az Orbán-rezsim bírósági ítéletek, európai uniós döntések ellenére nem fizet
Iványi Gábor mindig az üldözöttek mellé állt. Másokért odaláncolta magát a fákhoz, a kerítésekhez, az ajtókhoz. Vajon őt megvédi-e valaki?
2019-08-06 19:21:50, Hírek, Vélemény Bővebben

Hozzászólások

Még nem érkezett be hozzászászólás! Legyen ön az első!

Hozzászólás beküldéséhez kérjük lépjen be vagy regisztráljon!
Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A négyszeres pornó-Oscar-díjas rendező, Kovács „Kovi” István arról beszélt a Blikknek, hogy az elmúlt években ...
Bővebben >>