Hogy hallgattassék meg a másik fél is, azaz egyszemélyes kérdezz - felelek.
Tételezzük fel, létezik egy olyan közfeladatokat ellátó, alapítvány által fenntartott, különleges gyerekek speciális igényeit minden szempontból tökéletesen kielégítő és szem előtt tartó oktatási intézmény, ahol minden esetben a gyermek az első, az ő személyisége van középpontban, minden tökéletesen működik, minden nagyon szép, minden nagyon jó…
Szuper! A fenti intézmény hiánypótló! Hihetetlen, hogy mennyire szükség van az ilyen jellegű iskolákra! A közelben nincs is hasonló. A szülő örül, hiszen ideális minden szempontból! Kis létszámú (6-10) fős osztályok, szakemberek tömkelege várja repesve a „hallássérült, enyhe értelmi fogyatékos, beszédfogyatékos, autizmus spektrum zavarral küzdő, a fejlődés egyéb pszichés zavarával (súlyos tanulási-, figyelem-, vagy magatartásszabályozás zavarral küzdő) gyermekeket”. (Az idézőjelben az alapítvány Alapító Okirat sorai.)
Az intézmény honlapján ez olvasható:
„Fő célkitűzésünk a megértő és szerető légkör biztosítása egy természetes befogadó közegként, ahol a gyermek biztonságban érzi magát függetlenül adottságaitól, képességeitől és fejlődési ütemétől.
Szakmai munkánkban hangsúlyt kapnak a következők:
egyéni képességek kibontakoztatása optimális terheléssel,
személyiség– és közösségfejlesztés,
cselekvésbe ágyazott tanulás-projektoktatás,
alkalmazható tudás,
élethosszig tartó tanulás.”
Aztán jön az a gonosz, rosszindulatú, Anyuka1! Aki minden alapot nélkülözve támadást indít, lejárató kampányba kezd, rágalmaz, hangulatot kelt.
Tények: Anyuka1-nek nincsenek kapcsolatai. A keze is éppen olyan hosszú, mint az átlagos test arányaival rendelkező teljesen átlagos felnőtt embernek.
A vezető által lekezelt, egyben hihetetlen mértékben túlértékelt személy, aki annak ellenére, hogy”nem százas”, mégis képes egy remekül működő intézmény körül ekkora port kavarni. Anyuka1 nyilván rendkívüli karizmatikus, óriási szuggesztív erővel bír, hiszen hazugságaival és légből kapott rágalmaival képes volt maga mellé állítani szülők és pedagógusok hadát. Mert bizony van Anyuka2, Anyuka6, Anyuka10, Pedagógus1, Pedagógus5 is.
Anyuka1 nem a jobb jegyek reményében bízta a gyermeket az iskolára! Hanem mert az ígéretek szerint itt megtanítják arra, amire kell, figyelembe veszik személyes adottságait, igényeit, nehézségeit. Meg vannak a módszerek, melyekkel hatékonyan leküzdhetőek a problémás területek. Bízott abban, hogy mindez így lesz. Kinek van joga mindezt megkérdőjelezni, kétségbe vonni?
Kérdés: Anyuka1nek mi az indítéka? Mi oka van ezt tenni? Pedagógusok és szülők miért vállalják a nyilvánossággal együtt járó sértő, megalázó, bíráló, gyakran rágalmazó megjegyzéseket?
Mivel sajnos a vezető semmilyen nyilvános helyen, semmilyen formában nem vállalja a megnyilatkozást (írásban mindössze kettő alkalommal, amikor az elkerülhetetlen volt), Anyuka1 megadja neki az esélyt. Megírja a panasszal kapcsolatos, hivatalok felé továbbított írásos válaszait szó szerint idézve az adott dokumentumból.
Kérdés: Amennyiben bárkit alaptalanul ilyen vádakkal illetnek, mi helyes reakció?
Saját megjegyzés: Az emberek 90%-a minden bizonnyal a nyilvánosság elé tárná a cáfoló bizonyítékokat. Az igazságtudat biztonságot ad, ennek tudatában állnak ki mindenhol és bárhol.
Hivatkozásul használt törvények:
Gyermekvédelmi törvény: „A gyermekeknek joguk van segítséget kapni a hátráltató körülmények leküzdéséhez, fejlődését és személyiségének kibontakoztatását segítő különleges bánásmódhoz, emberi méltóságának tiszteletben tartásához. Semmilyen körülmények között nem vethetőek alá testi fenyítésnek, megalázó bánásmódnak.”
Btk. 208§ (1)(2) Kiskorú veszélyeztetése minden olyan tett vagy mulasztás, mellyel a kiskorú egészséges testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődését veszélyezteti. Pedagógusok esetében erkölcsi és etikai normák az irányadóak. „A bűncselekmény elkövetője csak a kiskorú gondozására, nevelésére, vagy felügyeletére köteles személy lehet. Ide tartoznak azok a személyek is, akik foglalkozásuknál fogva kötelesek a szabályok és kötelességek betartására (pl. pedagógus).”
„Bűncselekmény befejezetté válása: a kötelességszegő magatartás eredményeképpen, azzal összefüggésben a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődése veszélybe kerül. A befejezettséghez nem szükséges a tényleges sérelem, elég ha ennek veszélye fennáll.”
2017. március 16. - Amikor a felszín alatt már valami forr… című írás
(vége a IV. résznek)
Kapcsolódó>I., II., III. rész
