Hogy hallgattassék meg a másik fél is, azaz egyszemélyes kérdezz - felelek.
2017. május 10.
Két gyermek közötti nézeteltérés miatt az egyik gyermek édesanyja kivizsgálást kért a vezetőtől, valamint szerette volna megtekinteni az adott esettel kapcsolatos baleseti jegyzőkönyvet. Jegyzőkönyv nem volt (ezt később pótolták), a kivizsgálás nem történt meg. Ezzel szemben a vezető a délutáni felügyeletet ellátó két pedagógus munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Tette mindezt saját stílusában (ordítva), nem éppen irodalmi szóhasználattal, a gyermekek füle hallatára. A kis tanulók megijedtek, volt, amelyik sírt, mások csak pisszenés nélkül próbáltak észrevétlenek maradni.
Ezt követően az egyik „tanár” (aki valójában nem is tanár) a tíz négyzetméteres ebédlőben verbálisan nekiesett a gyerekeknek: ordította, hogy „szemetek vagytok, miattatok rúgták ki ezeket a tanárokat, mert ilyenek vagytok”, „most mindenki kussol”. Mindeközben az asztalt csapkodta olyan erővel, hogy arról leesett a pohár. Anyuka1 kislánya is jelen volt. Ijedségében nem tudott levegőt venni, már szédült. Édesanyjának aznap, még az iskola területén elmesélte az esetet. Anyuka1 azonnal visszafordult, kérte a vezetőt, beszéljék ezt meg. Ő azt válaszolta: „Persze, gyere, legalább egy nap alatt rendet teszek itt!” Anyuka1 a „tanár”, a vezető, és a kislánya jelenlétében mondta el kifogásait. Vezető megoldása: „Elnézést, bocsánat” Az illető azóta is az intézményben dolgozik. Ez volt a rendbe tétel…
A vezető későbbi nyilatkozatában ezt írja: „Végezetül kitérnék az „iskolai feszültségekre” is: valóban 2 kolléga munkaviszonyát meg kellett szüntetni, tőlük végül közös megegyezéssel váltunk el, de – bár erről én is csak később szereztem tudomást – ők a munkaviszonyuk megszüntetését a gyermekek felé nem megfelelően kommunikálták, ugyanakkor ez a kollégákat minősíti (többek között az ilyen hozzáállás miatt került sor elbocsátásukra).”
Saját megjegyzés: Az esetnek sok tanúja volt, napokig erről beszéltek az anyukák (Természetesen szigorúan csak kapun kívül, egymás között!) A fenti nyilatkozatról több tanú (közöttük a két elbocsájtott tanár) vallomása alapján igazolható, hogy valótlanságot állít az eseményekkel kapcsolatban.
A megnevezett tanúknak a rendőrségi feljelentéseket következtében megindított nyomozás során minderről hamis tanúzás terhe mellett kell nyilatkozniuk.
A hivatalos protokollnak megfelelően panaszait írásban benyújtja az intézmény vezetőjének.
(A panasz személyes szenzitív adatokat tartalmaz.) Két nap múlva érkezik egy válasz, melyet igencsak megdöbbentő módon az SZMK (Szülői Munkaközösség) vezetője írta.
Probléma: Hivatalos, szenzitív adatokat tartalmazó levél Anyuka1 beleegyezése és hozzájárulása nélkül a vezető illetéktelen, harmadik személy részére bocsájtotta, nyilvánosságra hozta, aki az adatokat felhasználva illetékesség hiányában reagált.
Anyuka1 ezzel kapcsolatban bejelentéssel élt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatalhoz, ahol a vizsgálat elindult.
Ezt a tényt a vezető válaszában elismeri, hivatkozik rá:
„2017.06.08. napján kelt levelére – az SZMK előzetes véleményét, állásfoglalását bekérve – az ön által „kifogásolt tényekre”válaszolva az alábbiakat adom elő…”
Az SZMK levél bevezetője:
„Mélységesen felháborító a levél tartalma, mert a benne foglalt állítások koholt vádak és a rágalmazás határát súrolják az egyes pedagógusok tevékenységét illetően.”
A benyújtott panasz főbb pontjai:
Tanulmányi szerződés hiánya, mely rögzítette volna a vállalásokat, a jogokat és kötelességeket. Ennek hiányában mérvadó hivatkozási alap az intézmény nyilvános, bárki számára elérhető dokumentumai (Pedagógiai Program, Alapító Okirat), és a honlap
Válaszok:
SZMK: „Az iskolával kapcsolatos szerződéses viszony csak formai kifogás, mely nincs semmilyen hatással az oktatásra.”
Saját megjegyzés: Magára, a tényleges oktatásra valóban nincs hatással.
Vezető: „Az iskolaváltás kapcsán befogadó-nyilatkozat került kiállításra, így nem tudom értelmezni milyen egyéb megállapodást hiányol ön? Egyebekben tájékoztatom, hogy az alapítvány (mint fenntartó) és a szülő közötti megállapodás (szerződés) egy magán-, polgári jogi megállapodás (szerződés). A 2013. évi V. törvény (Polgári törvénykönyv) szerint a szerződések írásban, szóban és ráutaló magatartással jöhetnek létre, márpedig azzal, hogy a gyermeket az iskolába befogadtuk, ön pedig a havi díjat befizette, ezen polgári jogi megállapodás „megköttetett”, ráutaló magatartással létrejött.”
Saját megjegyzés: A ráutaló magatartással megkötött szerződés fogalma valóban létezik, ám azt az oktatási szektorban (a terület bonyolult és érzékeny mivoltából fakadóan) nem alkalmazzák. Szerződés a 2014- 2015-ös tanévben is volt. A 2017-18-as tanévre vonatkozó szerződésben Anyuka1 által benyújtott panaszban megfogalmazott és kifogásolt pontokra külön kitértek, annak tartalmát jelentősen módosították. Mivel az intézmény „fizetős”, a szülők szolgáltatást vásárolnak. A szerződés hivatott rögzíteni a felek vállalásait, a jogait és kötelességeit. Ennek hiányában mérvadó hivatkozási alap az intézmény nyilvános, bárki számára elérhető dokumentumai (Pedagógiai Program, Alapító Okirat), és a honlapon megjelentetett információk. A fogyasztói megtévesztés igazolható. Az ezzel kapcsolatos panaszt a Pest Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Osztálya vizsgálja.
Kérdés: Amennyiben ez így teljesen rendben van, a vezető miért tartotta szükségesnek a tanulmányi szerződés meglétét az idei tanévre vonatkozóan?
A kislány oktatásának megkezdése az aktuális tudásszint felmérése nélkül.
Válaszok:
SZMK: „Anyuka kérése alapján gyermeke 4.-ik osztályba került, hiszen életkora és előélete alapján egyértelmű volt az osztályba helyezése.”
Saját megjegyzés: Ismételten egy totálisan illetéktelen reakció. Vajon egy szülőnek honnan van megfelelő mennyiségű és megalapozott tudása arra vonatkozóan, hogy egy idegen gyermeknek milyen az „előélete”?
Vezető: „A gyermek tudásszintjének külön felmérése nem szükséges, nem kötelező előírás, hiszen iskolánk is a NAT alapján dolgozik, így az előző iskolai véleményt, osztályba sorolást iskolánk elfogadja, amennyiben a gyermek képességei, tudásszintje más mutat, azt az évközi teljesítménye alapján mérik tanáraink, és végül a gyermek tudását az év /félév-végi értékelés, bizonyítvány tanúsítja. Itt kívánom kiemelni, hogy 20/2012 EMMI rendelet szerint évközi átvétel esetében a gyermeket ugyan olyan osztályba kell átvenni, mint amiből érkezett.”
Saját megjegyzés: „Nem szükséges”, avagy „nem kötelező”? Ugyanis egyik kifejezés nem szinonimája a másiknak…
A tudásszint felmérése valóban nem kötelező, viszont igenis szükséges a fejlesztési terv elkészítése miatt. Ugyanis a fejlődés ellenőrizhetőségének, kimutathatóságának mérhetőségének érdekében a fejlesztési tervben rögzíteni kell a kiindulási pontot, meg kell határozni a haladási irányt, az alkalmazott módszereket, a szakembereket, stb.
A válasz meglehetősen kitérő, hiszen Anyuka1 sehol, soha, semmilyen formában nem nehezményezte, vagy tette szóvá a tényt, hogy a gyermek átvétele az adott évfolyamba történt.
Az előző iskola szakmai kompetenciájáról és hozzáállásáról árulkodik a Szakértői vélemény, ahol kiemelten írják: „Megjegyzés: Az osztályfőnöke által leírt jellemzésből kiemeljük, hogy olvasási készsége, szövegértése jó. Írásképe megfelelő, olvasható. Helyesírása jó.” ”Iskolai jellemzést a matematika tanulásról egy betűt sem kaptam, így nem ismertem meg az iskola tapasztalatait.”
Ez tökéletesen ellentmond a szakértők által elvégzett vizsgálatok eredményeinek (diszkalkulia, diszgráfia, diszlexia), ennek ellenére a vezető több alkalommal hivatkozik az előző iskola véleményére.
Itt az SZMK „hivatalos” állásfoglalása, és a vezető véleménye ismét ellentmond egymásnak. Anyuka1 kérése, vagy az előző iskola véleményének alapján?
Kapcsolódó> I., II., III., IV. rész
