A hosszú várakozás után vasárnap hajnalban felvirrad a feltámadás örömhíre. A böjt felkészített az ünnep méltó átélésére, a feltámadott szívünkbe fogadására.

A hét első felét távol töltöttem otthonomtól. Egy szakmai tréningen vettem részt, ahol felmerült a kérdés: miért a nagypéntek számít ünnepnek a tengeren túl? Valamit ők jól csinálnak, nem? A szombat úgyis szabad, a vasárnap meg eltelik majd valahogy. Nehezen bár, de utalva a kivándorlók többségének protestáns létére elmondtam nekik, hogy a kereszthalál napja a nagypéntek, náluk ez a legnagyobb ünnep. Ez indokolja a szabadnapot. A húsvéti ünnepkör protestáns szemlélete a megváltás tényét a kereszthalálhoz köti, Jézus halála a megváltás fontos része, de a feltámadás nélkül, a halál felett aratott győzelem nélkül, keveset ért volna. "Halál hol a te győzelmed, halál hol a te fullánkod?" (Ozeás 13,14) Hallgatóságomat nem győzték meg e szavak, az amerikai álom nekik jobban tetsző életfelfogást kínál.

Oldalinkon jelenleg is zajlik egy szavazás arról, hogy a húsvétot mennyire tartjuk fontosnak, mennyire ápoljuk a hagyományokat. A válaszadók többsége fontosnak tartja a hagyományok ápolását. Hogyan fér meg az emberekben mégis e kettősség. Elvben, ha megkérdeznek, mellette állok, tetteimmel mégis a kereszthalál véglegességét vetítem a világba.

Mondhatjuk magánügy a vallás, a felekezetekhez tartozás. Mégis van, ami felemel, ami a hétköznapok szürkeségéből, a "meghalok és kész" érzésből átlendít, tudatosan vagy a nélkül a végtelen magunkba fogadására.

A Húsvét örömhír, a kereszthalál és feltámadás együttes értéke, amely megnyitja mindenki számára a teljesség kapuját.

boldigy

Minden kedves Olvasónknak Kellemes Húsvéti Ünnepet kíván a Veresegyházi-Hírhatár online szerkesztősége!