Ez most nem sikerült, legyőzte a gyilkos kór, fájdalmasan fiatalon az égi tűzoltó-csapathoz szegődött.

„- Apa! A kutyák, amikor meghalnak, akkor a mennybe mennek?
- Igen kisfiam.
- És apu, a nagyi is a mennybe ment, amikor meghalt?

- Igen kicsim. A nagyi ott ül fent az égben és onnan mosolyog rád.
- Apu! És a tűzoltók... ők is a mennybe mennek?
- Nem kicsim. Ők mindig itt lesznek, mint az angyalok, hogy vigyázzanak ránk.
- Na, de ha meghalnak akkor... akkor mi lesz velük?
- Kicsim, a tűzoltók nem halnak meg soha, ők hőssé válnak.”

 Elment egy társunk, akit tűzoltó berkekben nagyon sokan ismernek, akit szolgálati évei alatt egyetlen cél vezérelt, mindvégi hű maradjon esküjéhez. Egy eskü, amely formális,  és amelyet tartalommal az egyének töltenek meg. Ki így, ki úgy.

Ördög László Péter, vagy ahogy sokan hívták, Krampusz, sokáig kereste a helyét a világban, míg egy barátja segítségével végre révbe ért a Tűzoltóságnál, ahol a szakmai feladatokon túl kiélhette a lelkében rejlő karitatív tevékenységre való hajlamot is.

A tűztől, mint mindenki más, a tűzoltó is fél, egy bevetésen azonban ez a tűzoltó fejében nem fordulhat meg, mert  a szakmai képzések és a felkészítések segítik abban, hogy az adott helyzeteket kezelni tudják. Egy tűzoltó mindig úgy gondolja, lehet kiemelkedően teljesíteni, de ahhoz, hogy valaki kiválóan dolgozzon, nagyon jó, összehangolt csapatmunka kell. A legfontosabb feladat, amit mindenkinek szem előtt kell tartani, az emberi élet mentése, minden más csak ezután következik.

Krampusz esetében ez nem „csak” munkaköri kötelesség volt, nagyon komolyan vette a felatait először beosztott, majd gépjárművezetői, végül szerparancsnoki beosztásban is. Fontos szerepet vállalt ezen felül a szakszervezetben is, ahol vezetőségi tagként kollégái érdekeit képviselte. Tette mindezt úgy, hogy  24-48 órás beosztásban szolgálatot teljesítve sikerüljön mindent összeegyeztetni a családdal, még akkor is, amikor mindenkinek el kellett fogadni, hogy nincsenek közös hétvégék, ünnepek.

Aki dolgozott hasonló területen, bármely rendvédelmi szervnél, tudhatja, a folyamatos készenlét, a bármikor behívhatóság sok család életét tette tönkre, de  Krampusz sikeresen lavírozta a családi kis hajót a Tűzoltóság hullámzó tengerén. Egy biztos háttérrel a háta mögött - amelyet felesége és lánya biztosított számára – felelősséggel végezhette szakmai munkáját, szakszervezeti feladatait, és még arra jutott energia, hogy nagyon jó meglátású, megfogalmazású  - alkalmanként sok-sok humorral tűzdelt - írásokkal társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet.

Húsz évnyi szolgálat után nyugdíjba vonult. A 2010-es kormányváltást követően, mint korengedményes nyugdíjastól, tőle is megvonták ezt a státuszt, átminősítették szolgálati járadékossá, majd Kádárhuszárrá avanzsált egy kormánypárti politikus megnyilatkozása során. Ennek következtében alakult meg a facebookon az  1. Kádárhuszár Ezred, melynek alapító tagja és egyben országos koordinátor-helyettese lett; a csoport aktív tagjaként sem rejtette véka alá véleményét,  ismételten kibújt belőle a szakszervezeti érdekvédő, így a különböző területekről összeverődött rendvédelmi járadékosokban hol a lelket tartotta, hol pedig markáns véleményt fogalmazott meg, vagy hosszabb – egy-egy hírhez kapcsolódó – írásait osztotta meg, ezzel is formálva a közösséget. Tette mindezt tavaly október elejéig, amikor szűkszavúan közölte a csoporttársakkal, egészségügyi problémákkal küzd.

A Kádárhuszárok jobbulást kívántak, mert nem sejtették, nem egy múló betegség húzódik a háttérben. Krampusz küzdött, hiszen érezte küldetése van még itt a Földön, egy tűzoltó soha nem adja fel.

Ez most nem sikerült, legyőzte a gyilkos kór, fájdalmasan fiatalon az égi tűzoltó-csapathoz szegődött.

"Adassék hát nekik most köszönet,
Hisz azért hajszol mindig a lelkiismeret
Mert időnk sincs soha megköszönni,
Hogy képesek értünk akár tűzbe menni."