Minden valószínűség szerint, igen sokaknál nem leszek népszerű a véleményemmel. De bírom az utálatot is, szóval azért nincs olyan nagy baj....

A FaceBook ontja magából a csoportokat. Keletkeznek, elhalnak, mintha élőlények lennének. Ilyen az élet. Jómagam, elég nagyszámú ellenzéki csoportnak vagyok tagja, még olyanoknak is, ahol életemben nem jártam. Valaki betett, elsiklottam az üzenet felett, és valahogy nem keveredtem oda soha. Sokan vannak ezzel így, még bírja a FaceBook szervere a túláradó adat tömeget.

Ami viszont nagyon hasonlóvá tesz sok csoportot, az a Demokrácia felfogásbéli elkülönülése. Elméletben hirdetik a szólás szabadságot, de abban a pillanatban mikor a nagy többségtől, netán a csoport létrehozójától szignifikánsan eltér a véleményed, akkor jó esetben csak törlik a posztot, rosszabb esetben veled teszik ugyanezt, természetesen a posztoddal együtt.
Én meg nézek ki a fejemből, mint Rozi a moziban, hogy mi köze is van ennek a szólás és véleményszabadsághoz.
Demokraták egymás között olyan szinten cenzúráznak, hogy kifelé szép legyen csoportkép, mint Orbán Viktor, amikor kifütyülték a stadionavatón.
Ha rossz helyről osztasz meg olyan cikket, melynek forrása nem tetszik, levisítják a fejed, még akkor is, ha netán a cikk esetleg igaz vagy jó. Nem számít, az önjelölt cenzorok dolgoznak, állnak a vártán, hogy büntessenek. Sőt, sok esetben a cikk, elolvasás nélkül esik a cenzúra áldozatává, mert olyan helyről jött...Vicces.

A másik ilyen kedves és érdekes, ám valójában igencsak visszataszító FaceBook jelenség a bálványimádat. Bálvánnyá vált politikusok imádói, bizonyos csoportokban, a félisten összes létező baromságát jóváhagyva, Bólogató Jánosok tömegeként védi, félreértelmezett imázsát.
Mellékesen arra régen rájöttem, hogy ez nem jobb vagy baloldali probléma. Egyesek ugyanúgy bálványt csinálnak Orbánból, mint Gyurcsányból, Kádárból, vagy Lázárból, és sorolhatnám...
Tök mindegy, csak legyen akit imádhat, védelmezhet, és jóváhagyhassa minden baromságát és harcolhasson, oroszlánként védve a szeretett politikust.
Persze, tenném hozzá, nem csak a csoportok tulaja és adminja az, aki félreértelmezi a demokráciát.
Tapasztaltam, hogy olyan helyeken, ahol ez a cenzúra nincs, ahol komolyan veszik a szabad vélemény nyilvánítást, ott is előjön ugyanez a probléma. csak fordítva. Valaki meglát az imádott politikusról egy dehonesztáló cikket, és azonnal kilép a csoportból, mert bántották a bálványát. Na, ilyenkor is kész vagyok mint a mateklecke.

Pedig ez a legnagyobb baj, több okból kifolyólag is. Egyrészt komoly gátat vet a valódi demokrácia kialakulásának. A párbeszédek és a megosztott cikkek megvitatása helyett valaki repül, az iromány megy a kukába és nem jutottunk előre egy jottányit sem. Hiányzik a tolerancia, a másik véleményének tiszteletben tartása.
Helyette van Cenzné meg az ura, a Cenzúra.(A la Hofi)

Meg kellene tanulni, hogy a politikus az közszereplő. Lehet imádni, lehet szeretni, lehet utálni, lehet gyűlölni.
Mert szem előtt végzi tevékenységét jól vagy rosszul, de pontosan ugyanolyan ember, mint bárki más.
Ha lehet róla jót mondani, akkor lehet rosszat is.

Komolyan kellene vennünk azt, hogy egy embert nem a politikai véleménye határoz meg, és ne annak alapján ítéljük meg.
A politikusokhoz való hozzáállás egy ember megítélésében, szerintem csak huszadrangú szempont lehet.

Egy normális demokráciában bárki, bárhová leírhatja a véleményét, nem kell vérre menni a vélemény különbség okán.
Hiszen egész egyszerűen nem láthatjuk egyformán, mert nem vagyunk egyformák. Meg lehet vitatni, sőt kell is sokszor vitatni.
De úgy, hogy ezt nem cenzúrázva tesszük elfogyott érvek okán, hanem gondolkozunk, érveket hozunk fel, és közben legalább megpróbáljuk vitapartnerünk emberi mivoltját tiszteletben tartani.

Az emberi lét alapja az individualizmus. Az más tészta, hogy egyénként társakat keresünk, de akkor jó egy kapcsolat, akár baráti, akár FaceBook ismerősi, ha közben az egyéniségünk megmarad és nem olvad bele a többségbe. Ezt egyedi véleményünk tükrözi, azon látásmód, melyet magunkévá teszünk.

De a FaceBook-on folyamatos háború zajlik, bálványimádók tömege uralkodik bálványuk jó híre felett. És halvány fogalmuk sincs arról, micsoda veszélyeket rejt magában a bálványimádat.
Ugyanis egy jó politikust is a végletekig el lehet rontani vele. Egy jó politikus, a társadalmi visszajelzésekből is, részben le tudja vonni a konzekvenciát, tevékenységének minőségét, politikai irányának vonalát illetően. Ha állandóan azt látja, azt hallja, hogy bármit tesz, minden szép, minden jó, minden tökéletes, akkor el fog szaladni vele a ló, és el fog kezdeni oltári nagy baklövéseket csinálni. Mert nincs kontroll, vagy ami van, arra hagyatkozva bármit megtehet, minden jó lesz. És a tevékenysége egyre több kívánnivalót fog hagyni maga után. Ha valakiből bálvány lesz, annak előbb-utóbb ez lesz a vége.

Persze itt még nincs vége az emberi butaságnak. A következő pellengérre állítandó jelensége, a csoport háború....
Az is félelmetes. Van egy rakás csoport, demokraták, legalábbis nagyobb részben. Mindegyik elsődleges célja, az Orbán kormány leváltása, a jogállam visszaállítása. Ebben nagyjából megegyeznek, de itt vége is az egyetértésnek.
Általában nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy bármely országban, így nálunk is, többféle út vezethet a demokrácia megvalósítása felé. Nem.

Képesek ölre menni, lehülyézni, egymás tagjait kizárni a másik csapatból, mert másképp értelmezik a demokrácia felé vezető út mibenlétét.Méghozzá olyan szinten, hogy akár családok esnék szét, barátságok szakadnak meg, ismerősök törlik és tiltják egymást. Félelmetes.
Persze azt is megértem, hogy néha jogos, mert olyan vérre menő viták, sőt anyázások mennek, amik időnként bőven kimerítik a zaklatás fogalmát. Ilyenkor persze valahogy le kell zárni, mert túl megy egy határon. De a határon belül is van épp elég.

A konklúzió félelmetes. Már értem azt, hogy Orbán Viktor miért alkotott olyan választási törvényt, amelyben az ellenzék, csak teljes egyetértésben, összefogva, egy emberként kiállva tudja legyőzni.
Mert ilyen ebben az országban nem lesz. Nem nőttünk ki a politika óvodájából. Pelenkában járunk még ez ügyben.
Képtelenek vagyunk félretenni vélt és valós sérelmeinket, érzelmek vezetnek a gondolkodás helyett a politika útvesztőjében...
Pedig onnan önálló gondolkodás, tolerancia és mások véleményének tisztelete nélkül sosem keveredünk ki.

Fel kellene nőnünk már...

(Feryblog)