Ez az interjú még a premier előtt készült, azóta már azt is tudjuk, óriási sikerrel ment le két előadás, 13-án és 28-án ismét felgördül a függöny.

V.H.: Hogyan talál rá valaki Veresegyházra Nyíregyházáról?

V.S.: Tiszavasváriból költöztem Veresegyházra, Nyíregyházán huszonévet éltem, Tiszavasváriban pedig két és fél évet, és így döntöttünk a párommal,  elfogyott a levegő Kelet-Magyarországon. Mindaz, ami miatt érdemes ezt csinálni, amihez mi értünk, annak ott semmiféle terepe, piaca, partnerek és jószándék nincs, megy a könyöklés, az irigység, és a szegénység, -ezt is hozzáteszem – és a középszer diadala. És már vagyok annyira nem fiatal, hogy ebből elegem lett. A sztorink az az, hogy ideköltöztünk, a következő héten bementünk a polgármesterhez, azt mondtuk, hogy szeretnénk színházat csinálni, ő pedig azt mondta, hogy jó. Tehát, mi teljesen blindre jöttünk ide.

V.H.: De mégis hogyan Veresegyház? Ráböktek a térképre, hogy ide, mégse Budapest, hanem agglomeráció?

V.S.: Egy szóval igen, két szóval pedig az, hogy nyilván Budapest és környéke a színházi világban teremtett, eggyel konkrétabb lépés, hogy én a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesületében már 10 éve dolgozom, ott játszom, mint színész. Nekünk Gödöllő és környéke nagyon szimpatikus volt, ide akartunk költözni, és egy veresi ismerősöm kérdezte, miért nem költöztök Veresre? Sokkal jobb hely, mint Gödöllő. Eljöttünk, megnéztük, és két gyerekkel ideköltöztünk.

V.H.: Polgármesterünk bevállalós mindenben, ami a városunk életét pezsdíti. Mi előzetesen beszéltünk arról, hogy máris elfogyott az összes bérlet az előadásokra. Számítottak erre? Közel Budapesthez, színházak vonzáskörzetéhez, mégis helyben sikerülni fog ez így?

V.S.: Tudtuk, hogy ide sztárokat kell hívni, de helyieket is szerepeltetni kell, mert pl. Pásztor Ildió lánya, Evelin játszik a darabban Pindroch Csabával és Hujber Ferenccel, pl. Szadáról Buzogány Márti is játszik a darabban. Összehoztuk, integráltuk a helyi erőket a sztárokkal. Nyilván a névválasztás sem volt véletlen, Veres1 színház, nyílván a műsorválasztás sem volt véletlen, és nyilván azok a technikák, amelyeket az ember megtanul, azokat a promóciós technikákat, a jegyterjesztés technikáit, internetes a jegyeladásunk, online rendszerben, ez mind egy egész. Ha ennek egy puzzle-részletét kiveszi az ember, akkor borul. Azt kérdezte a művelődési ház vezetője mi az oka, hát az, hogy ki van találva. Dolgozunk vele reggel 5-től este 10-ig. Öt és fél hónapja ezt csináljuk, rákészültünk erre. Persze volt ködszurkálás is benne, mert nem tudtuk, csak sejtettük, hogy a populációnak van egy ilyen igénye. Arra nem számítottunk, hogy ekkora lesz, az tény. De, hogy a lehetőséget megadjuk arra, hogyha van igény, akkor erre ráharapjanak, azért mi megtettünk mindent. Ez egy kerek, egész csomag.

V.H.: Négy előadás van.

V.S.: Egyébként nem, a bérletben négy előadás van, ebből kettő saját produkció, amit itt csinálunk, tehát a Pindroch Csabával és a Hujber Ferivel itt a Viktória büfé előtt lehet találkozni, a piacon lehet találkozni, és a nézők most már azt mondják, hogy nekünk van színházunk, Veresnek már színháza is van. És azok a színészek, akik itt vannak, és akiket majd a színpadon is lehet majd látni  és sikeresek is lesznek, hiszen ez a célunk, akkor azt fogja mondani a néző, hogy ez az én színészem, ez a mi színészünk.

V.H.: Első szóra sikerült ezeket a színészeket megkapni?

V.S.: Igen, igen. Persze tárgyaltunk sok-sok időn keresztül, hosszan, sok-sok kávét megittunk, amire mindenben megegyeztünk. Pindroch Csaba itt lakik Őrbottyánban, Hujber Feri – ők ketten csinálták a két nagy filmet, a Valami Amerika 1-2-t - pedig a Mészáros Árpi helyett lépett be,mert nem engedték el az Operett Színházból, pedig mi együtt kezdtünk 25 évvel ezelőtt Nyíregyházán, neki tényleg csak 1 mondat volt, de sajnos nem engedték el.

V.H.: Ezeket a színészeket most 1-1 előadásra kapjuk meg, vagy kvázi állandó társulatnak mondhatóak majd?

V.S.: Amennyire van még állandó társulat Magyarországon, mert az a rossz hírem, hogy nincs

Egyébként sehol. 

V.H.: Valami gyerekelőadás, matiné, kakaódélutánnal egybekötve, vannak-e erre tervek? Hiszen Veresegyházon 0-18 éves korosztály, mintegy 6 ezer gyerek.

V.S.: Igen, tudom. Akkor azt elmondom, hogy mi már körbegyalogoltuk az iskolákat, ovikat, tehát, ezért mondom, hogy a koncepciónak ez is a része. Ahogy mondani szoktam, az állatkert akkor állatkert, ha van benne elefánt, és akkor igazi egy színház, ha van benne gyerekdarab. Ez nem egy szabadon választott penzum, hanem kötelező gyakorlat, kell gyerekdarabot csinálni, mert nagyon fontos a gyerekközönség, hiszen azon keresztül, hogy a kultúrára neveli egy-egy darab őket, ezen belül pedig a színházba járás örömét is, ha jó darabot csinálunk, ami egy nagyon nehéz dolog. Ha jó darabot csinálunk, akkor meg fog tanulni színházba járni.A jövő közönségét neveljük saját magunk számára, illetve a színház számára, illetve a társadalom számára. Ez egy olyan szerep, amit nem lehet, és nem is akarunk kikerülni. Igen, lesz egy magyar mesejáték, az Eltüsszentett birodalom c. mesejáték lesz novemberben.

V.H.: Szaladjunk egy kicsit előre, bár még el sem kezdődött, de ha tavasz végén lezárul az évad, hogyan tovább? Azon túl, hogy láttam, van szereplőválogatás, egy ilyen kicsit színitanoda jellegű képzés a gyerekdarabokhoz gyerekeknek van-e tervben.

V.S.: Az elég nagy baj lenne, hogyha tavasszal, amikor lezárul az évad, ami egyébként nyáron fog lezárulni, hogy tavasszal kezdenénk el gonolkodni. Már augusztusban megvolt a ’15-’16-os évad tervei, ősbemutatóval és megvan a gyerekdarabom. 15-20 darab van, ami a fejünkben van, 2-3 olyan, amit biztosan meg fogunk csinálni. A nap az 24 órából áll, a színitanodát ne akarja tőlem. A főiskolán 7 évig tanítottam drámapedagógia tanszéken, volt Nyíregyházán egy magán színiiskola, ahol szintén 7 évig tanítottam, Nagykállón 2 évig tanítottam drámapedagógiát, tehát én ezt csináltam, és tudom, hogy egy baromi kemény dolog és egész embert kíván. Remek drámapedagógusok vannak Veresegyházon, felvettük velük a kapcsolatot, tehát itt van ilyesmi képzés. Megtaláltak már bennünket, hogy szeretnének velünk együttműködni, és ahol lehet támogatjuk őket. Már nyáron megbeszéltük, hogy szívesen adok órákat, a rendezést megnézem, ez teljesen természetes. Arról nem beszélve, hogy nyomon követjük ott valakik fejlődését és hosszú távra tervezünk, nyilván próbáljuk megkeresni azokat, akik itt nőnek fel és meglesz a kötődésük a színházhoz, ez is a kerek koncepciónk része.

V.H.: A városi ünnepségen remek előadások voltak láthatóak, sok tehetséges gyerekkel, egy szakértő szem bizonyára ki tud választani belőlük a darabokhoz, hiszen már rendelkeznek színpadi tapasztalattal.

V.S.: Igen. Az outputját kell megtalálni, hogy mi az, ahol be tudunk lépni ebbe a történetbe, de erre vannak tervek.

V.H.: Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, kíváncsian várom a premiert.

Az október 28-ai előadásra jegyek még kaphatóak!