…"A Láthatatlan Légió. Csak a porfelhőt látni. Sohasem menetelnek el idáig. Sohasem hagyják el a sivatagot. Amint elérik a sivatag határát, visszafordulnak. A vezetőjük egy generális, de hiányzik a feje..."

2005-ben járunk, Budapest egyik elővárosában, mostanában fölkapott környéken.

Egy elegáns, de nem hivalkodó ház kapujában negyven körüli férj és mosolygós felesége fogad, a háttérben egy 12 éves nagylány és egy hétéves forma fiú.

Látszatra nincs semmi különös ebben a családban – akár átlagosnak is mondhatnánk. Ám a családfő nem akárki: a Francia Idegenlégió tisztje. A zászlós most éppen szabadságon van, de beszélgetésünk másnapján indul vissza franciaországi állomáshelyére.

De előbb még elmeséli nekünk, milyen is ma a világhíres/hírhedt és rettegett elit hadsereg, amelyet a legtöbben „csak” Rejtő Jenő regényeiből ismerünk.

Tóth József 1989. október 19-én, Nizzában lépett be a Légióba. Hogyan kezdődött? Kalandos, regénybe illő történet az övé.

2012-ben járunk, Veresegyházon.

A családjával Veresegyházon élő hivatásos légiós a közelmúltban érkezett haza Nigerből, ahol négy éven át a világ második legnagyobb urán-bányájának biztonsági igazgatója volt.

A hazai olvasó jobbára Rejtő Jenő történeteiből kapott a realitásokat messze nélkülöző képet a francia idegenlégióról. Vendégünk 18 évet húzott le a mitikus szervezetben, ebből 12 évet kiképzőként. Szolgálata elsősorban Afrika különböző országaiba ( Gabon, Szenegál, Csád, Szomália, Kongó ) szólította, de megfordult a polgárháború sújtotta Szarajevóban és Koszovóban is.

Tóth József a Civil Kör Veresegyházért szervezésében, 2012. március 1-én, 18.00 órai kezdettel tartandó beszámolóját természetesen vetített képekkel is színesíti. Bővebb információ szerkesztőségünkben.

Ígérjük, mi is ott leszünk, és beszámolunk.

   Szatzsu