Azt, hogy ki lesz az új köztársasági elnök, még nem tudjuk. Azt, hogy lesz, már tudjuk. De hogy ki lesz ő, igazából nem is fontos. Nem az nem fontos, hogy ki az a személy, és nem is az a fontos, hogy nem tudjuk.

Annyi mindent nem tudtunk akkor sem, amikor adtuk szavazatunkat valamire. Aztán ők elszabadultak. Éppen ezért miért volna érdekes, hogy ki volna az új reflektorba tolt díszpinyt? Egyébként is, ha nincs köztársaság, miért van elnök?

De ki mondta, hogy nincs köztársaság? Hiszen csak Magyarország neve változott, ill. maradt. Magyarország, melynek köztársasági elnöke ma Schmitt, holnap máshogy.

Sokan azt róják az elnöknek fel, hogy igazából mindig csak tartalék volt. Nos, hányan lehetnénk mi egy olimpiai csapatban tartalékok? Avagy tartalékként hányan nyernénk meg két Magyar bajnokságot meg egy Világkupát egyéniben?

Schmitt tehát nem volt egy rossz vívó. Állítólag védekezésben volt a jó. De ez miért előny, egy köztársasági elnökként?

De akkor miért ereszti le a tőrt csörte közben, miért emeli fel a sisakot a bíró felszólítása előtt. Mert Schmitt a fair play díjas. Mert elismeri, hogy vesztettem. Mi is, Elnök Úr. Nem haragszunk Önre, megőrizzük emlékeinkben, mint a tornász tv lányok apját.

Apropó, Elnök úr, nem tudja ki lesz az új, izé,.. Ön mégis olyan viszonyban van vele. Esetleg mondta…, Ja, vagy nem szokása?… Na mindegy, ha hall valamit, majd szóljon.

Hrabóczki József Sándor