|
|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
|
|
|
A devizahiteles perben született felemás ítélet azt sugallja, hogy a Kúria feljogosítva érzi magát arra, hogy átírja a banki hitelszerződéseket anélkül, hogy ezt bármelyik fél kérte volna. Nyilvánvalóan a bank feladata, hogy a hitelszerződések Üzletszabályzatát és Általános Szerződési Feltételeit megkonstruálja. Nyilván a felek kérhetik ennek módosítását. A bank a szerződéseket üzleti érdekei alapján állítja össze. A Kúria kéretlenül belenyúlt a bank „pénztárcájába” és egy fontosnak tűnő elemet úgy változtatott meg mindenféle gazdaságossági számítás, pénzügyi kalkulációk és egyebek nélkül, ahogy azt jónak látta.
Megfogalmazta továbbá azt is, hogy szerinte mi az ügyfél érdeke. A Kúria ítélete veszélyes precedenst teremthet, hiszen ezután ő döntheti el, hogy mi szolgálja a felek érdekét. Most ugyan egy szokványos ügyről volt szó, de a bedőlt hitelesek érdekeit nagy többségében már ez nem szolgálja.
Az évek óta húzódó végrehajtási eljárások eredményeként a tartozások hihetetlen módon „elszaladtak”, többszörösét teszik ki az eredetileg felvett hitelnek. Annak ellenére, hogy a hitelösszeg egy összegben visszafizetendő egy szerződés semmiségi per esetén, az ügyfelek még mindig sokkal jobban járnak, mintha a tartozásuk többszörösét kellene kifizetniük. A perek zöme erre irányul.
A bíróság egyáltalán nem foglalkozott az adós szerződési akaratával. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ha az ügyfelek valóban megfelelő tájékoztatást kaptak volna a hitelszerződések megkötésekor, akkor csak a töredéke írta volna alá ezeket a hitelszerződéseket. Az ügyfelek tájékoztatásának hiánya, a rájuk zúduló reklámok tömege, a rejtett szerződési feltételek, a csapdahelyzetek nagy száma, a hitelbírálati eljárások fellazítása vezetett a kialakult helyzethez. Ezek, mint a bank számára felróható és az üzleti mohóságukból adódó problémák összessége úgy látszik, nem tudja átverekedni magát a mostani bírósági eljárásokon.
Kovács László főtitkár Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület |
|
|
|
|
|