A magyar kultúrát 1989 óta ünneplik január 22-én.

A kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be Himnusz című versét. A mű öt évvel később, 1828-ban jelent meg először nyomtatásban, és fokozatosan a nemzeti identitás egyik jelképévé vált. 1844-ben pályázatot írtak ki megzenésítésére, amelyet Erkel Ferenc nyert meg. A vers és kottája rövid időn belül több kiadást is megért, a hivatalos elismerés azonban évtizedeken át késett. Kevesen tudják, hogy a Himnusz csak 1990-ben került a nemzeti jelképek közé a címer és a zászló mellé.

Magyarország számos településén és több határon túli nagyvárosban tartanak megemlékezéseket, így Veresegyházon is, ahol kettős megemlékezés lesz, hiszen a város kultúrházát Váci Mihályról nevezték el, aki az idén ünnepelné 90. születésnapját.

A hatvanas évek dereka és a nyolcvanas évek eleje között Váci Mihály volt a legnépszerűbb, dobogóról legtöbbet szavalt költő, jó néhány költeményéről a legtöbben úgy  érezték,  azok az ő érzelmeiket, vágyaikat fejezik ki. Mindössze negyvenöt évet élt; gyermekkorától fogva súlyos, halálos veszélyű betegségek kínozták szervezetét.

Ízig-vérig szociális költő volt, a közösség szószólója, lírai publicista, aki közben a szelíd és érzelmesen átélt magánéletnek, szerelemnek, hétköznapi perceknek finom poétája is tudott lenni. De hangja kritikussá, haragossá, ha kellett harsogva vádlóvá vált, ha szembenézett a közösséget fenyegető bűnnel, hanyagsággal, közömbösséggel. Álljon itt egy részlet, talán legismertebb verséből, amelyet szinte mindenki hallott már, csak talán nem tudott költőhöz párosítani:

Nem elég a célt látni;
   járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
   az úton menni kell!
   Egyedül is! Elsőnek,
   elől indulni el!
Nem elég elindulni,
   de mást is hívni kell!
   S csak az hívjon magával,
   aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:
   a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
   de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
   Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
   Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
   de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
   szeress, szenvedj, remélj!