Amikor nincs más mód  pénz küldésére, postai rózsaszín csekken küldjük. Gondoljuk meg ezen lépésünket, sokba kerülhet.

Nem mindenki szereti az online-utalást. Bár van bankszámlám, hozzá van internetbank hozzáférésem is, de az utóbbi majd' háromnegyed évben nem használtam, így lejárt a jelszavam. Nem lehet gond, fel kell hívni a számlavezető bankot, telefonon kérni egy másikat.

Telefonos ügyfélszolgálat alkalmazottjai nagyon helyesek, kedvesek, udvariasak, viszont ahhoz, hogy segíteni tudjanak, telefonos kódot  kell beütni, különben nem fér hozzá a bankszámlámhoz. Na, az nincs, eddig soha nem hívtam őket. A próbálkozás eredménytelen, nem lesz internetes kódom.

Fizetnem kell, vagy utazom a forróságban 30 km-t, hogy egy bankfiókot találjak, vagy elsétálok a közeli postára és jöhet a rózsaszín csekkes utalás. Mindent kitöltök, sorba állok, feladom. Ügyintő közli, a feladás díja 540,- Ft. Sokallom, de ha ennyi, nincs mit tenni ellene, még mindig jobb, mint utazni. Beszkenneli a gépbe, majd sűrű elnézést követően elmondja, sajnos nem jól mondta az összeget, még fizetnem kell 70,- Ft-ot, ezt a gép "vette" észre. Vajon miért?

Nem magánszemélynek küldök pénzt, hanem egy állami  számlaszámra, így a plusz 70,- Ft a "telepítési díj". Egy állami cég számlaszámára küldött pénzt csak akkor kezelnek, telepítenek, ha ennek a díját kifizetem. Lehet, hogy még EHO-t is fizetni kell majd az ilyenek után? Bár a kitalált banki költségeket - a kommunikáció szerint - nem hárítják át, a lakosságnak attól még fizetnie kell. Hol ilyen, hol olyan címszó alatt, de megfizettetik velem azt, amiért a banki alkalmazott a fizetéséért, munkaköri kötelességként ezt megteszi.

Magyarország! Így nem szeretlek!