Nincs semmi. Küzdelem van. A gyermek jövőjéért, a túlélésért, a remény megtartásáért.

Az üzletben előtted áll egy anya 11-12 éves forma gyermekkel. A nő átlagos, de ápolt, tiszta. Haja divatos fazonra vágva, festett, talán még kicsit ki is van sminkelve. Ha közelebb hajolnál hozzá, éreznéd, hogy finom parfümillat lengi körül (talán Dior). A kabátján Mango jelzés.

Mosolyog a pénztárosra, mindig van hozzájuk egy két kedves szava.
A gyermeken télikabát, bőrbakancs, várakozás közben a telefonján nézeget valamit, közben folyamatosan csacsog. Hátán ott az iskolatáska. Budmil. Kinder tojást kér – belekerül a kosárba az is a csirkemell, rozskenyér, tej, joghurt, kókuszzsír, sonka mellé.
Aztán beülnek az autóba, és elindulnak.

Mit gondolnál róluk? Hogy jól megy nekik, nincs gondjuk, megélnek.
Lám - lám, telefon, bőrcipő, márkás ruha, „minőségi” élelmiszerek, édesség! És még autó is!!!

Ez a cifra nyomorúság!

Mert bizony, ők szegények. Csak nem látszik rajtuk. Ez az a fajta szegénység, ami a szemek előtt még eltitkolható.

Nem látod, hogy a gyermek ajándékba kapta a bakancsot, hogy a télikabátjára hónapokig spóroltak.

Nem láthatod azt sem, hogy az anyukának a barátnője ingyen vágja és festi a haját, hogy a rúzs és a szemfesték évekkel ezelőtti, hogy a finom illat csupán egy olcsó utánzat. Hogy évek óta nem vett magának semmit, ha pedig muszáj, akkor turkálóban teszi. Bizony, a Mango kabát is kétezer forint volt, és a bélése el is van szakadva.

Nem látod, hogy az anyuka otthon napokig tésztát eszik, és a csirkemell a gyermek 3 napi ebédje, a sonkát is ő eszi meg. A kókuszzsír sem flancból van. A gyermek miatt kell, nem ehet akármit, mert nem látod, hogy beteg a gyomra.
És igen! Van telefon és édesség a gyermeknek! Mert a szülők önmagukon spórolják ezeket meg!

Csak az autót látod. Azt nem, hogy milyen nagy szükség van rá. 20 éves. Mindig csak kétezerért tankol, és azt számolgatja, hogy ez meddig lesz elég. Mert az autó arra kell, hogy a szomszéd városba átvigye a gyermeket az iskolába.

Buszoztatni nem lehet, hogy ő különleges gyermek. „Nem is látszik rajta!”

Nem látod, hogy innen haza mennek, ahol maximum 19-20 fok van (az anyuka nem fűt addig, amíg egyedül van), mert spórolni kell a fűtéssel is. Akkor is, ha a gyermek néha fázik. Nem látod a csekkek tologatását, a reménytelenséget, azt, hogy ebben a hónapban sem tudnak mindent befizetni.

Nem látod, hogy a gyermek élete apuka nélkül zajlik. Mert apuka külföldön dolgozik. Mert kell a pénz, mert anélkül utcára kerülnek.
Nem látod, hogy a lakbért csak részletekben tudják kifizetni (a tulajdonossal igen nagy szerencséjük van). Nem látod, hogy az otthonukat a devizahitel miatt elvesztették.

Nem látod a félelmet. Mert az mindig ott van.
Mi lesz, ha elromlik az autó, a mosógép, a hűtő? Mi lesz, ha gyógyszert kell venni?
Ők azok, akiket egy váratlan 10 - 20 ezres kiadás is szakadékba lökhet.

Az életük a négy fal között zajlik. Nincs program, nincs mozi, nincs utazás. Nincs semmi.
Küzdelem van. A gyermek jövőjéért, a túlélésért, a remény megtartásáért.

Csak a telefont, a Mangó kabátot, a festett hajat látod, és érzed a Dior illatot.
Mert arra bezzeg telik! Az ilyen kifestett nő ne rinyáljon!

Cifra nyomorúság a Budmil hátizsákban a mosoly mögött.

(név és cím a szerkesztőségben)