Manapság bárkit megállítunk az utcán, mesélje el, mit tapasztal az egészségügyben, árad a panasz: nincs pénz a rendszerben, az orvosok, ápolók elhagyják az országot, aki marad megfáradt, mókuskerék-szerűen végzi a dolgát, a beteget küldik egyik kórházból a másikba, a mentők nem érkeznek időben, és még sorolhatnám.

Ha végiggondoljuk az elmúlt évek "átalakításait", nincs is min csodálkozni. Ahogy a társadalmi élet szinte minden szegmensét, úgy az egészségügyet is teljes mértékben megroppantották. Zűrzavar, félelem, kiszolgáltatottság, elavultság, pénztelenség jellemzi a területet. Hiába a kiáltó szó, az elhallgatott elvándorolt létszám, úgy tűnik minden hiába. A fiatalok elmennek, a derékhad pedig így-úgy teszi a dolgát.

Felhívás az "Év orvosa" pályázatra, orvos-beteg kapcsolata, díjazás. Ez jó, legalább megtudjuk, vannak üdítő kivételek a káoszban. Ilyennel nem szolgálhatok, nem járok orvoshoz, egyelőre nincs miért. De van egy történetem, teljesen friss.

Szokásos vasárnap, jön a család egy része beszélgetni, együtt ebédelni, dédunokától dédnagypapáig. A nagypapa idős, sokat megélt, nagytudású, remek kapcsolattal az unokákkal. Hihetetlen eszmecseréket folytatnak a számítógépes világról, amelyet a középkorú házaspár csak álmélkodva hallgat. Beköszöntött a nyár, hőmérsékletileg is, ami nagyon megviseli az idős embert, aki egyébként is küzd szív- és vérnyomásproblémákkal.

Épp ebédelni készülődik a meny, amikor arra lesz figyelmes, a nagypapa lehanyatlik az ágyra, bőre színe pergamenné változik, a szeme felakad, álla leesik, hörög, alig vesz levegőt. Ijedtség, összeszalad a család apraja-nagyja, azonnal telefon a veresegyházi Misszió hétvégi ügyeletére, jöjjön az orvos. Miközben a tüneteket sorolják, a nagypapa eszméletét veszti. A telefon túloldalán ígérik, az orvos azonnal indul.

Számolják a perceket, úgy tűnik, órák telnek el, mire megérkezik az orvos, pedig 4,5 perc alatt érkezett ki a doktornő, aki bemutatkozott, Zsuzsának hívják. Gyors egyeztetés az előzményekről, milyen gyógyszereket szed rendszeresen, vizsgálat. A nagypapa közben magához tér, de még nem érzékeli az orvos jelenlétét. Mire elkészül az EKG, újabb orvos érkezik, Gödöllőről, 7,5 milliót érő motorral. Felszerelése "mindent tud", amit egy rohamkocsi! (A hordágyat kivéve.)

A doktornő beszámol a motoros orvosnak, ismételt vizsgálatok, felmerül, kórházba kellene vinni, legalább megfigyelésre. Mire ezt kimondják, megérkezik a rohammentő Vácról. A kocsival érkező orvos kicsit szabadkozik, előbb is érkezhettek volna, de a GPS vezette útvonal számukra nem volt jó, ugyanis az ivacsi vasútállomás alatt nem fért át az autójuk, így vissza kellett fordulniuk, másik átjárót keresni. Teljes az orvosi konzílium. Ez az első riasztást követően 14 perc alatt történt.

A beteg jobban lett, saját szavaival el tudta mondani az előzményeket, kivéve a kieső időt. Az orvosok megnyugtatták és ellátták  a családot jó tanáccsal, felhívták a figyelmet a következő napokra várható tovább melegedő időjárásra, a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás fontosságára. Dokumentálták az esetet, majd távoztak.

Eddig a történet. Mindennaposnak kellene lennie az ilyen fantasztikus gyorsaságnak, precizitásnak, annak az együttműködésnek, amit ebben az esetben megtapasztalt az állampolgár. Őrájuk azt lehet mondani: EURÓPAI SZINTŰ ORVOSOK. Azt csak hallkan jegyzem meg, valószínűleg ők sincsenek jobban fizetve, mint kollégáik, de esküjükhöz híven tették a dolgukat. Köszönet érte, megmentették apósom életét.