Lefelé a hegyről

Dicső zorbán vezér, feszít fenn az szirten, lesandít a völgybe, mi van kérem itten?

Pofáznak a népek, verik ott a nyálat, csak nem leállt a meló, ez meg mi a bánat?

Lázadoznak ezek, hagyják abba tüstént, leküldöm a pintért, tanuljanak törvényt.

Lecsúszik a lázár, lesz majd jó javaslat, ameddig még meleg, ütjük mi a vasat.

Elveszünk mi mindent, nem azért mert rondák, nem tanulták helyesen, táncolni a polkát.

Megnyertük a meccset, coki legyen ott lenn, mi közük van hozzá, mi van zsebeinkben?

Felharsan a dobszó, verik ott fenn nagyon, röhögnek is mellé, már ahogy lenn hallom.

Az ütemet ő üti, mi meg a bokánkat, ha nem tetszene végül, kaphatunk még párat.

Egy orvos van csak itt, akit ő nem bírál, az javítja az agyart, ez meg tovább csócsál.

Rühelli a melóst, ő ezt sosem érti, mért kér pénzt a paraszt, hogyha kész a kégli.

Törvényeket rombol, én ezt nagyon értem, mi melózunk itt lenn, övé fenn az érdem.

Tockosokat leoszt, szórja szét a sallert, le is rúgják érte, idelenn az embert.

Utálja a zsarut, mert megjárta ő Prágát, kipróbálta náluk, azt a sötétzárkát.

Pusztuljon a smasszer, fusson ki a szeme, hiába is nyalta, mégsem bírt el vele.

A katonát sem bírja, na meg a fegyelmet, azért nem ad nekik, soha sem kegyelmet.

Tűzoltónak bizony, nagy az ázsiója, mikor égett gyomra, nem segített rajta.

A tanár bá’ is egyszer, adott neki pontot, pofázása miatt, a jegye leromlott.

A bányásszal nincs baj, azt a szedte-vette, bányáikat szépen, magáévá tette.

A doktoroknak most itt, felkopik az álla, mert egy gonosz doki régen, seggét megszurkálta.

Gyűlöl ez itt mindent, régi idő-faktor, Freud kell hát már neki, meg egy elme-doktor.

Gyűlölet, és bosszú, ez a hajtóerő, leverni kell mindent, és ő lesz csak majd nyerő.

Megfejtettem kérem, szüleit utálja, nem néztek előre, beléptek a pártba.

Persze mondják neki, hibázott itt ő is, nemsokára rádől, az a régi KISZ is.

Kollaboráns komám, ez az egész banda, alfelük csak freccsen, ráfogják a babra.

Múltat eltörölni, ez itten a jelszó, makacsok a tények, baromi nagy meló.

Hazudnak itt ezek, reggel, délben este, valós életképük, be van merevedve.

Nincs különbség kérem, sem jobbról sem balról, megeszik a tejfölt, nekünk jut a vackor.

Választásnál jutott, vattacukor nekem, nem figyeltem oda, leragadt a szemem.

Ebből élnek ezek, és nem a munkából, meg feljön az a profit, abból a bányából.

Duma ez az egész, amit ezek tudnak, nélkülük kell jöjjön, az a derék holnap.

Háborog a belem, de nem a rossz kajától, ez az egész dolog, idegemen táncol.

Átkozódunk itt lenn, nem dobálunk csókot, omlásra kell bírni, odafenn a csúcsot.

Imáink szállnak, talán nemhiába, mozog fenn egy bokor, a domb oldalába.

Ébred fenn egy medve, kijön az üregből, léhűtőket látva, morcosan felbömböl.

Szétszalad a banda, szertehányva széket, gatyájában tartva, sok bűzös terméket.

Nézd csak komám! Ezek most dolgoznak! Bőrüket féltve, erősen rohannak!

Tavasz van most mackó! Kani az a medve! Előre is ezért, fáj mindenik segge.

Sajnos, sajnos haver, nem bírta szuflával, nem tankolt fel szegény, ősszel a málnával.

De a futók pajtás, túlontúl is bírták, nemhiába vették, mindannyiunk zsírját.

De földrajzból bizony, nem túl bölcsek ezek, út a magas hegyről, csak lefele vezet.

Lejönnek majd közénk, és azt nagyon várom, dolgozni is fognak? Ez az én szép álmom.

Lihegjék ki maguk, mert hiszen futottak, kipihenten pedig, esnek az ároknak.

Na de nem közöttünk, hanem földbe ássák, ingyen van a meló, ahogy tőlünk várták.

Morgolódnak, tudom, olyik nagyon mérges, megtudja most viszont, kezünk mitől kérges.

Végetért hát nekik, a henye, lusta vakáció, rájuk lelt, a derék Nemzeti Konzultáció.

Mert bizony ez így van, nem kell magyarázni, dolgozni kell komám, nemcsak fenn pofázni!

Megtanulod ecsém, hogy mi is az a munka, ha elvennék tőled? Elment adóba.

Lyukas lett a gatyád, nincsen itt vész! Ha nem marad semmid, annyit is érsz!

Politikus komám! Érted a lényeget? Ki a fene fog védeni tégedet?

Büdös a meló, ezért fordulsz el? Ne feledd te senki, kik emeltek fel!

Hatalmad tőlem van, pénzed is én adom, nem te, hanem én vagyok saját országom!

Fenn vagy a csúcson, nagyon jól tudom, de jön a medve, én bizony megvárom!

Ördög László, medvepásztor

Béke veled!