Célegyenesbe fordult a kampány, amelynek eredményeként a választások után egy „új”(?) képviselő testület fog felállni. (Amely további öt évre  döntő befolyással lesz településünk életére!)

Olvasom saját jelenlegi – és szándéka szerint egyben a leendő – képviselőm „kampánylevelét”. Ebből számomra ugyanaz derül ki, mint öt évvel ezelőtt. (Akkor még vettem a fáradságot és elmentem az ő személyes bemutatkozását meghallgatni, de többé nem teszem! Kiállt, bemutatkozott, ismertette egymondatos „ars poetikáját”, miszerint „minden erejével támogatni kívánja Polgármester úr elgondolásainak megvalósulását”, aztán átadta a szót Pásztor úrnak...)

Ez akkor untig elég is volt ebben a körzetben a biztos győzelemhez!

Most sem lettem okosabb! Ismét megtudtam, hogy a hölgy „nyugdíjas adminisztrátor”, bár azt nem, hogy hol is volt az. Megismertem továbbá az általa látogatott tanintézetet, de azt nem, hogy azt elvégezte-e, ott szerzett-e érettségit, vagy szakmunkás képesítést. De ez itt mindegy is...

Olvasom, hogy őt továbbra is érdekli körzete választópolgárainak véleménye.

Megkockáztatom, hogy ha fenti szándéka őszinte lenne is, azt akarata ellenére sem lenne képes megvalósítani. (Bár tartok tőle, hogy nem is akarja, ahogyan eddig sem akarta!) Mert mikor is, hogyan is...?)

Egészen pontos adatokkal persze nem rendelkezem, azok csak becsléseken alapulnak! De „közkívánatra” beleugrom a számítógépbe, sorra veszem az üléseket  és „két tizedes pontosságig” kigyűjtöm és részletezem a számokat. Tudom, hogy érdemleges eltérést nem fogok találni...

Olvasom például, hogy a SZOVE-s többségű képviselőtestület „hangyaszorgalommal” dolgozik, évi akár 43-45 ülést is tart!  Ez kétségtelenül  látványos , mondhatni „dekoratív” szám! De sajnos csak akkor, ha megmaradunk a puszta „darabszámnál”! Mert ha már a testületi ülések jegyzőkönyveinek adatait (kezdő és befejező időpont), azaz az „érdemi tevékenységek” időtartamát is vizsgáljuk, ezeket összeadva pedig végül az ülések számával elosztjuk, kiderül, hogy ezeknek az üléseknek nagyobb része – a szavazással együtt - még húsz percig sem tartott!

Többnyire volt egy „előterjesztés” (99%-ban a polgármesteré),  talán néhány, idővel a feleslegesség biztos tudata miatt már el is maradó,  akadékoskodó „ellenzéki” megszólalás, („Lejárt a két perce!”), aztán a gyors szavazás és a „többségi döntés”...

Tessék mondani, hogyan ismerhetné meg egy képviselő egy adott kérdésben a választópolgárok véleményét, ha az ülés konkrét témájáról maguk a képviselők is  jobb esetben az ülés előtti este, de még többször csak az előterjesztés elhangzása során szereznek tudomást?

Aggodalommal tölt el az is, hogy vajon milyen tervszerűen, kidolgozottan, megalapozottan, érdemi vitákban kiérlelt döntések útján dolgozhat az – a város életét döntően befolyásoló, illetve inkább meghatározó -  testület, amelynek ülései évente  bőven 90 % feletti arányban un. „rendkívüli ülések”?

Rendkívüli település, rendkívüli képviselő-testülettel és rendkívüli polgármesterrel persze mi mást is tarthatna, mint „rendkívüli üléseket”?

Szavazzunk!!! (Oszt’ jó napot!)

Többször szóvá tettem már, hogy a sok ígérgetés és sikerpropaganda mellett végre ki kellene állni és nyíltan, hivatalosan azt is  elmondani, hogy városunk lakosainak – „a csecsszopó gyermektől az aggastyánokig” – mennyi ma az egy főre jutó adóssága! Amit majd gyermekeink és unokáink is megörökölnek!

(Mert a kormány nemrégiben „nullára konszolidálta” ugyan – minden más magyar településsel együtt – a mi városunk adósságállományát  is, de ilyen belátható időn belül mégegyszer nem fog előfordulni! Miközben korábbi adósságainkat városunk rekordidő alatt nagyjából újrateremtette. )

Az általam megismert utolsó ilyen adat sem a mai „hivatalosságok” szájából hangzott el! (Ez  ma – szerintem jócskán alulbecsülve – kb. 65 000 Ft/fő!) Nagyobb baj az, hogy a jelek szerint ez a tendencia várhatóan nemhogy megfordulni, vagy megállni, de – változatlan összetételű városvezetés mellett - még lassulni sem fog!

Az eddig elért eredményeink elismerése mellett is úgy gondolom, hogy a bő fél évszázados  helyi egyszemélyi döntési rendszer – egy feltétel nélkül  lojális, hálás, jó részben szakmailag is alkalmatlan,  gondolkodás nélkül az „Igen!” gombot nyomogató - testületi többséggel a jövőben már nem lesz fenntartható!

Abban pedig nem tudok hinni, hogy mostantól  közülük bárki is képes lenne „kibújni a bőréböl”!  (Túlnyomó többségük a jelek szerint  nem is akar! Mert nekik így a jó! )

Pedig ha egyszer – talán nem is sokára – menthetetlenül „kiborul majd a bili”, akkor nem biztos, hogy az illetékesek továbbra is akceptálják majd az eddig alkalmazott  védekezést! („Én, mint SZOVÉ-s képviselő, csak támogattam Béla bácsit! Ő mindig jobban tudja, hogy én mit akarok!” , vagy „Nekem, mint polgármesternek is csak egyetlen szavazatom van a testületben!”) Mert egyszer elővehetik a jegyzőkönyveket, megnézhetik a szavazókat,  a  szavazatokat és - esküje alapján - mindenkinek egyformán vállalnia kell a felelősséget! Nem megfeledkezve a mindenkori jegyzőről, akinek elsődleges kötelessége (lenne) a döntések törvényességének felügyelete!

Tíz nap múlva kiderül, hogyan döntött a város!

Kiderül, vajon a jobbító szándékú lakossági észrevételek és javaslatok azonnali elutasítására – hozzám hasonlóan – hány ember számára nem elegendő érv az, hogy „Béla bácsi hallani sem akar róla!”

Kiderül, kell-e továbbra is az olyan  „képviselő”, aki – amikor az ülésen könnyelműen elárulta, hogy „a napokban éppen azon gondolkodott...” – szemlesütve hallgatja a türelmetlen ledorongolást. „Te csak csináld, amit mondok! Gondolkodni itt vagyok én!”

Kiderül, hogy a „gyüttment” többség jó része továbbra is vállvonogatva távol marad-e majd, hiszen közülük számosan nemhogy a saját képviselőjük nevét  nem tudják, de egyesek még tán a polgármesterét sem. Pedig – tetszik, vagy nem tetszik – itteni lakosként most már további évekig az ő, illetve utódai bőrére is megy a vásár...

Kiderül,  hogy a jelentős kisebbségben maradt „törzsgyökerek” (sic!) - személyes érdek, hála, nosztalgia, megszokás, vagy egyszerű szellemi tunyaság miatt - vajon most is „ugyanarra”  a képviselőjelöltre szavaznak-e majd, mint „a múltkor”? (Akik a szórólapjaikon jobb válluk felett nem a város  címerére, vagy a feszületre tekintenek fel, hanem a polgármester fényképére.)

Kiváncsi vagyok! És persze aggódom...

De egy demokráciában – itt legalábbis öt évente egyszer - a többség dönt! (A két időpont között pedig Pásztor Béla...)