Szerda. Piacnap. Szemerkélő eső, árus kevés, vásárló még kevesebb. A vállalást viszont teljesíteni kell.

Folyik az aláírásgyűjtés a rezsicsökkentés eddigi és további támogatására. Az aktivisták kitelepülnek a városközpontba. Amikor igazán sok emberrel lehet találkozni egy helyen, az a szerdai és szombati piaci nap. Asztalkát kirakni, rajta a felirat, "Rezsicsökkentés", valamint a jól ismert szimbólum a sárga csekkel. Aki nem tudja - és bizony elég sokan nem tudják, vagy nem akarják tudni - melyik párt áll mögötte, annak semmilyen logó nincs segítségére.

Sokan kiszámolták mennyit is jelent a 10 %-os csökkentés, mégis sokan vannak, akik  gondolkodás nélkül írják alá,  adják meg adataikat a papíron. Vajon mit remélnek? Újabb csökkentést, legalább még kétszer 10 %-ot, amely így már talán el is éri az egyszeri tízszázaléknyi végeredményt?

Szerda, piacnap, szemerkél az eső. Alig van árus, vásárló még kevesebb. Van egy gyönyörű épület a központban, amelynek árkádja alá ki lehet tenni az asztalkát. Két lelkes - láthatóan nyugdíjas korú - aktivista invitálja a véletlenül arra tévedő járókelőt. Ez a hely még ilyen időben is jó választás, hiszen elég sokan járnak-kelnek errefelé, ha másért nem, megkísérteni Fortunát, hátha egyszer szóba áll egyikükkel.

Aki egy pillanatra megáll, már meg is szólítják, invitálják aláírásra. Az aktivista nő az alábbi párbeszédet folytatta egy hölggyel:

- Jöjjön, írja alá az ívet, ha gondolja.

- Köszönöm, inkább nem, az én aláírásom ennél többet ér, 400 forintot nem ér meg.

- De csak akarja, hogy tovább csökkenjen?

- Tudja, tegnap vettem egy fél kiló kenyeret 159 forintért, ma ugyanezt a kenyeret 189-ért. A péknek ugyanis emelkedett az energiaköltsége 30 %-kal. Így nekem nem éri meg.

- Ezt én nem tudom. Ilyen nem létezik, nem hallottam róla.

- Akkor szerintem érdemes lenne utána érdeklődni ennek is.

- Á, dehogy, ez nem így van.

- Hülyeséget nem írok alá.

- Azért mert valamivel nem ért egyet, nem kell a másik embertársát hülyének nevezni! - csattan fel az aktivista.

- Hölgyem! Tisztázzunk valamit, nem önnek mondtam, hanem a jelenségre. Ez nem ugyanaz.

- Azt hiszem, maga nem érti, hát hányszor emelték már az  árakat?

Itt befejeződött a beszélgetés, mivel a megszólított válasz nélkül távozott.

Jó lenne tudni, akik egyetértenek a csökkentéssel (ha valóban az lenne), járnak-e vásárolni, figyelik-e az árak változásait, és ha igen, minek tudják be azt. Vagy gondolkodás nélkül elhiszik, hogy a drágulásról a termelők, multik, kereskedők tehetnek csak?