„Beszéljünk nyíltan! Ez nehéz küzdelem lesz, és szükségem van a magyar emberek támogatására, hogy megmutassuk ezeknek a gátlástalan vállalatoknak, hogy Magyarország nem hagyja magát, itt a magyar állampolgárok érdeke érvényesül!

Üzenjük meg együtt, hogy ezek a cégek nem a magyar kormánnyal állnak szemben, hanem minden magyar emberrel, egész Magyarországgal! Egyúttal felszólított mindenkit, akit felháborít a szolgáltatók botrányos viselkedése, hogy hallassa a hangját.” Hallhattuk nem rég napirend előtti felszólalásában, Orbán Viktort.

Elég nehéz ezt a pozitívnak mondható „kezdeményezést” aláásni, vagy inkább elítélni. Mégis úgy gondolom, hogy ez nem más, mint szemfényvesztés, választás előtti, jól kifundált, mélyszegénységi adatokat átíró, Mátyás király okos lánnyal való esete, aki vitt is ajándékot, meg nem is.

Válság van, de kormányunk folyamatosan próbál könnyíteni az emberek helyzetén. Azt, hogy ezt nem érezzük, igazából a mi egyéni szociális problémánk marad.

A válság elmélyülését, 2010-et követően jelentős változás következett be a hazai lakossági földgázellátásában. Versenyképességi okokból, illetve a háztartások megfeszített pénzügyi helyzetéből adódóan, csökkenésnek indult a földgázellátást használó háztartások száma. Mostanra a földgáz a magyar pénzügyi helyzetet tekintve, drága energiaforrásnak számít, miközben európai összevetésben a hazai gázdíjak korántsem számítanak magasnak Európában.

A kormány a háztartások számláját ugyan csökkentette, de a nagyobb vállalkozások energiadíját megemelte. Mi a garancia arra, hogy ezek a vállalatok nem hárítják majd át az elviselhetetlen terhek egy részét a lakosságra? Hiszen nem akarnak csődbe menni, nem akarnak újabb munkatársakat elbocsátani. Egyszerűen nem tehetnek mást.

Tekintettel arra azonban, hogy az energiahordozókért globális szintű (ár) verseny zajlik, az árak befagyasztása csak rövid távú megoldást képes nyújtani, amely hosszabb távon, nagyon komolyabb össztársadalmi költségeket generálhat.

A háztartási áramár 10 százalékos csökkentése, szintén brutális többletterhet jelent a versenypiacnak, hiszen a kormány már így is 10-30 százalékkal, több mint 13 milliárd forinttal emelte a rendszerhasználati díjukat. A gázár pedig az ipari fogyasztók számára már a rezsicsökkentés előtt is jobban emelkedett, mint a lakosság esetében. 2010-2012 között fogyasztástól függően minimum 21, de volt, hogy 91 százalékkal nőtt az ipari gázár.

Lehet, hogy vannak olyanok, akiknek pár száz forinttal kevesebb rezsit kell fizetnünk, de összességében sokkal többe kerül az életük. A kormány az egyik kezével ad, míg a másikkal pedig az amúgy is üres zsebünkben kotorászik.

Vajon, miért vezette be Európa legmagasabb ÁFA kulcsát (27%), a bankadót, a sárgacsekk adót, a kiskertadót, a telekommunikációs különadókat, és még sorolhatnám a tucatnyi sarcot, ami a hó végén egytől egyig a magyar családok pénztárcáját terheli? Miért, ha valóban a lakosság érdekeit nézi?!

Arról már ne is beszéljünk, hogy 2010 és 2012 között a tojás ára, több mint 30 százalékkal, a liszt ára közel 40 %-kal, a tejé 20 %-kal, a kenyéré pedig közel 20%-kal emelkedett!

Ezek a lépések csak a vélt vagy valós tűz oltásának, a probléma elodázásnak és "választási extraprofit-szerzésnek" tekinthető.

A Fidesz ismét pofonvágta azokat a vállalatokat, akik adóforintjaikkal már amúgy is jelentősen hizlalták a közös kasszát, és munkahelyek ezreit teremtették meg Magyarországon.

És mi is pofonoktól pirulhatunk…

Forrás: Portfolio.hu, szembesites.blog.hu

Fotó: szembesites.blog.hu

Szs