Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni.

Sándor Erzsi hangját sokan ismerhetik a rádióból, ismerhetjük a tévé képernyőjéről. Őt magát nem ismerjük, bármily szokatlan is manapság ez. Most egy könyv kapcsán kitárulkozik az olvasó előtt, elmeséli, milyen az élet egy vak fiúval, aki történetesen a saját fia.

Így vall önmagáról:

"Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie, és azt akartam, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Annak, hogy megírtam ezt a könyvet biztosan van valami értelme. Talán csak annyi, hogy valaki belekapaszkodik az egyik mondatába, esetleg néhány percre megnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincs biztonságban. Szerintem nincsenek „jó” megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni. Mindenesetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről van szó."

2013. november 15-én személyesen találkozhatunk a könyv szerzőjével.