Sokak szerint, súlyos hiba Keller Lászlót együtt említeni Budai Gyulával. Az, ami vele történt az MSZP-ben, közel áll ahhoz, amit elutasít Mesterházy Attila, a boszorkányüldözéshez. Álságos az "igazságszolgáltatásra" való hivatkozás, mivel annak része az az ügyészség, amely minden Fideszes ügyet elfektetett, s ártatlan MSZP-s vezetőket hurcolt - s hurcol - meg.

Jogosan várhatná el az ember, hogy az MSZP vezetése kiálljon a célkeresztbe vett kollégái mellett, legalább az ártatlanság vélelme okán. És ha elmulasztotta, a bírói felmentő ítéletet követően illene őket megkövetni. Már ha lehet. Verók István is, úgy ment el közülünk, hogy a nagy nyilvánosság előtt nem védték meg becsületét. Nem az esküszegőket kell megnyugtatni, hanem gondoskodni kell arról, hogy az igazság (már, ha van ilyen a mocskos világunkban) ne legyen eltiporható. Keller tiszta ember, meg kell védeni.

Azt gondolom, hogy a fenti vélemény, sok MSZP-s gondolataival összecseng, még sem figyelnek rá.

Az alábbiakban adjuk közre, azt a Keller László levelet, melyet Mesterházy Attila 2013. március 7-i mondandójára írt az érintett.

„Tisztelt Szerkesztőség!

A 168 Óra március 7-i számában a Mesterházy Attilával készített interjúban érdeklődve olvastam egy mondatot arról, miként ítéli meg Mesterházy úr a korábbi tevékenységemet: „Egy biztos: nem építünk revánspolitikára. Nem hiszem, hogy nekünk egy Keller László 2 vagy egy Budai Gyula 3 kellene. Az igazságszolgáltatás tegye a dolgát, a jogszabálysértéseknek legyen következményük, de nem kell politikai boszorkányüldözés.”

Azt már megszoktam, hogy a jelenlegi kormánypárt egyes képviselői, illetve a velük szimpatizálók nem túl elragadtatva emlékeznek vissza a tiszta közélet megteremtéséért való határozott kiállásomra. Úgy tűnik, mára eljutottunk odáig, hogy annak a pártnak a jelenlegi elnöke sem kímél engem, amelyik megalapításának magam is tevékeny részese voltam.

Sajnálom, hogy az elnök úr előtt elhomályosul az Orbán-kormány 2000–2002 közötti időszaka. Én ebben az időszakban a frakció támogatását bírva frakcióvezető-helyettesként, ellenzéki képviselőként igyekeztem feltárni az Orbán-kormány azon visszaéléseit, amelyek igen jelentős hasonlóságot mutatnak a jelenkor történéseivel. Akkor egy Happy End Kft. kellett az országimázspénzek kiszivattyúzásához, ma már ugyanez a nemzeti pénz egy-két jobboldali kiválasztott gazdasági érdekeltségeibe csörgedezik. Akkor a Vegyépszer volt a nyerő, ma a Közgép. Akkor a stadion-beléptetőrendszerek vitték el ésszerűtlenül az adófizetők pénzét, ma már tízmilliárdokból építenek stadionokat. Akkor trükkösen lenyúltak 12 nagy múltú agrárgazdaságot, ma a barátok viszik el az állami földeket.

Az elnök úr ugyan nálam fiatalabb, de a politikai múltat illetően hasonló korban járunk, és sokáig hasonló politikai döntéshozó fórumok résztvevői voltunk mindketten, igaz, kettőnk közül csak ő rendelkezett szavazati joggal az elnökségi üléseken, ezért neki pontosan tudnia illene, hogy 2002-ben nem építettünk revánspolitikára, és nem folytattunk boszorkányüldözést.

Nem volt felemelő 13 évvel ezelőtt vállalni a harcot. Kár, hogy ebben a munkában akkor kevés társra találhattam párton belül. A 2002-es kampányban annál jobban toltak előre, mind többen támogattak. A győzelem pillanatában még inkább. Akkor közpénzügyi államtitkárként azért szálltam síkra, hogy ne legyen a korrupció melegágya a politikai elit. Ezért nem tartott sokáig a vállveregetés, és a győzelmi mámor elmúltával a sajátjaimnak is terhes lett ez a kiállás.

 
Nagyon sajnálom, hogy a korrupció elleni fellépés ma még mindig aktuális kampányszlogen, főleg olyan személy részéről, aki hosszú éveken át sokat tehetett volna politikai döntéshozóként azért, hogy ezt 2013-ban ne kelljen újra megfogalmazni. Abban igaza van az elnök úrnak, hogy 2014-ben sem kell revánspolitikára építeni, nincs helye a politikai boszorkányüldözésnek. De arra sincs szükség, hogy személyemet a pártelnök megtagadja. Az elnök úrnak nem azt kellett volna mondania, hogy neki nem kell egy Keller László 2, hanem azt kellett volna hirdetnie, hogy sok olyan Keller Lászlóra lenne szükség, akik mernek is tenni valamit a korrupció visszaszorítása érdekében, de nemcsak ellenzékben, hanem kormányon is.

 
Úgy látom, hogy a pártvezetés immáron más szellemben viszonyul a valósághoz, mint ami engem vonzott több mint húsz éven át, ezért a mostani kinyilatkozás révén is megerősödött bennem az az elhatározás, hogy ettől a párttól független baloldaliként készülök a jövő évi választásokra.

Tisztelettel:

Keller László

MSZP volt országgyűlési képviselő”

Forrás: 168 óra

Fotó: sikerado.hu

Szs