Szinte kéthetente van csőtörés, ami megannyi kellemetlenséggel jár.

Településünkön állandóan mozgásban vannak a DMRV autói, szinte már fel sem tűnik a jelenlétük, hacsak nem a csapok megnyitásakor nem valami hörgő hang jönne a víz helyett.

Ilyenkor persze megpróbáljuk a környéken felfedezni, épp hol dolgoznak, mi történt és főként meddig tart. Egy mellékutcában rájuk is lelünk, egy markoló autó, plusz négy ember, félig kiásott gödör, hömpölygő víz. Markoló áll, a mukások kézi szerszámokkal próbálkoznak. Kérdéseinkre foghegyről válaszolnak, már rég készen lennének, ha a csövet nem nőtte volna körbe a rengeteg gyökér, arra pedig nincs idejük, hogy a környéken élőknek szóljanak.

Akkor talán az ügyfélszolgálat. Kérdéseink ugyanazok, a válaszok azonban sokkal érdekesebbek, különösen, amikor azt firtatjuk, miért nem lehet a környéken élőket értesíteni ilyen esetekben, pl.  egy kézi hangosbeszélőn keresztül. Az ügyfélszolgálatos hivatkozott arra, próbálkoztak ilyen megoldással korábban, akkor viszont azért morogtak az ügyfelek, hogy van, aki aludna, mert éjszakás volt, vagy pl. kismama a babáját tette le, így arra a megoldásra jutottak, hogy nem szólnak, csak próbálják minél hamarabb kijavítani a hibát, egyébként pedig nem is kötelességük.

Lehet, de ők egy szolgáltató, abból élnek, amit a lakosság fizet az igénybevételért. Az, hogy a csövek elöregedtek, és nincs pénz a cseréjükre, így csak "tüzet oltanak", amikor baj van, nem a lakosság tehet. Az esetlegesen elromló háztartási eszközök védelmében viszont igenis jogunk van tudni, hogy miért nincs, és mikor lesz.

A nyugalom megzavarásáról pedig csak annyit, nap mint nap végigmegy a településen az a helyes sárga kisteherautó, amelyikből fagylaltot, mélyhűtött árut lehet vásárolni. Nem csendesen, a dallamot mindenki igen jól ismeri. Ez legalább annyira zavaró lehet, mint értesíteni a lakosságot a szolgáltatás korlátozásáról.