Februárban megtévesztettek bennünket a mackók. Elhittük nekik, lassan jön a tavasz. Mert már vágyunk rá.

Bíztattuk magunkat, a február az év legrövidebb hónapja, a március pedig már mégis csak egy tavaszi hónap. Néha meg is mutatta magát a Nap, jóleső langyos sugarakkal simogatta a természetet és arcunkat. Szinte hitetlenkedve hallgatta mindenki az előrejelzést a nemzeti ünnepre, az nem lehet, hogy ekkora hó, szél, hideg jöjjön. Visszamenőleg - sajnos - igaza volt a Meteorológiai Szolgálatnak.

Azóta sem akar helyreállni a rend, nem akar tavaszodni. Hiába jött a három - meleget zsákjában hozó - névnap, ők se tudták idevarázsolni nekünk a tavaszt, a rügyfakadást, a korai virágzású bokrok szemet gyönyörködtető virágait.

De örömmel jelenthetem a veresegyházi lakosoknak, megérkeztek a gólyák. Két pár gólya sétált a szántást végző traktor nyomában. Láthatóan nem zavartatták magukat sem géptől, sem embertől. Boldogan keresgették az ennivalót a frissen felforgatott földben.

Veresegyháznak sok gyermeklakosa  van, talán ezek a gólyák is hozhatnak új babákat a városba. Örüljünk, a megjelent gólyák mégis csak érzik, jön a melegedés. Legalább nekik higgyünk, ha már a maci csalatkozott.

A fotó Ivacson készült.