|
|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
|
|
|
Örömmel vettük, hogy a korábban megjelent nyílt levelünkre a megszólított ifjú hölgy, Fruzsina, választ küldött szerkesztőségünkbe. Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt napokban az online médiában több helyen megjelent az esetem egy hajléktalannal szemben intézkedő rendőrrel (pontosabban kettővel), és az érkezett kommenteken túl több "nyílt levél" is megjelent, amit nekem címeztek, és általában rendőrök írtak. Érkeztek olyan levelek is, amelyekkel később a médiában nem találkoztam, de hasonló felvetések, kérdések szerepeltek bennük. Az eredeti esetet ugyan nem szántam nyilvánosnak (friends only facebook státusz volt, legeredetibb eredetiben itt: https://www.facebook.com/fruzsina.balta/posts/10201770183163262), de örülök neki, hogy az írásom kapcsán vita kezdődött több problémáról: a hajléktalanság, a civil kontroll, rendőr és állampolgár viszonyának problémáiról. A nekem címzett levelekre válaszul az alábbiakat kívánom elmondani: Az elmúlt napokban kaptam néhány levelet és két hívást rendőröktől. Rendőröktől, akik közül ketten támogatásukról biztosítottak, és sokkal nagyobb számban olyanoktól, akik leírták, hogy hogyan "fejeznék be" a rendőri intézkedést olyan módon, hogy az az én előállításomhoz vezetne. Meglepődtem, mert ennél több ellenérvet vártam, ilyenek viszont nem érkeztek. Hogy valójában hogyan reagálnék egy olyan rendőri felszólításra, hogy "függesszem fel a kérdezősködést, és várjam meg az intézkedés végét", az attól függ, milyen lenne az intézkedés maga. Azt tartanám szem előtt, hogy meg tudom-e valósítani az eredeti célom, a tevőleges szolidaritást és az intézkedés kontrollját. Ez az intézkedő rendőrök viselkedésétől függ, és attól, hogy figyelemmel tudom-e kísérni az intézkedést a rendőrtől eltávolodva. Túl nagy jelentőséget tulajdonítani kár annak, hogy mit tennék, mert ha jól tudom, a rendőröknek a gyakorlatban elég nagy szabadságuk van abban, hogy kit állítanak elő, hasonlóan ahhoz, hogy kit igazoltatnak (még ha a Rendőrségi törvény ennek hivatalos kritériumait meg is határozza).
Mert mit tudtam az igazoltatás előzményeiről? Hallottam az igazoltatás során használt hangnemet. Láttam, hogy milyen alapon igazoltatják sorra a rendőrök a köztéren tartózkodók egy részét. Felfigyeltem a névmásokra, amiket használtak. Láttam rendőrt ételosztáson igazoltatni. Végül megvannak a saját emlékeim rendőri intézkedésekről. Persze, ezek nem mind vonatkoznak a leírt esetre, de az előzményeknek részét képezik minden szereplő szempontjából. Hadd hangsúlyozzam, ezek nem egyedi, hanem általános tapasztalatok, és bár nem vonatkoznak minden rendőr minden intézkedésére, de igen jellemzőek.
Végül hadd reagáljak arra, hogy én jogsértésre buzdítok másokat, és hogy "téves értékítéletem" van a demokráciával kapcsolatban. Szerintem annak van a demokráciával kapcsolatban téves értékítélete, aki szerint mindenre válasz a papírízű jogszerűség, és aki a rendőrként kapott intézkedési jogkörét annak alátámasztására kívánja felhasználni, hogy márpedig neki igaza van (mi, többiek meg csak hallgassunk, különben jön az előállítás). Nem kérek ebből a demokráciaképből, és leckét sem kérek tőlük a demokráciából! Jogsértésre pedig nem bíztatok senkit, de nagyon remélem, hogy a saját empátiánk és etikai érzékünk mondja meg elsősorban, hogy mit teszünk egy adott szituációban, és nagyon remélem azt is, hogy szükség esetén ez felülírja a törvényeket. A törvényekbe ugyanis akármit bele lehet írni. (Balta Fruzsina) (Ezzel a levélváltással szerkesztőségünk lezártnak tekinti az esetet.) |
|
|
|
|
|