A szaloncukor igazi hungarikum, hagyományosan magyar édesipari termék.

A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet  kizárólag a magyarok készítik. Ha a világban bárhol szaloncukorral találkozunk, az feltehetően Magyarországon készült, s ha mégsem, akkor előfordulása csak az ott élő magyaroknak köszönhető.

A fát díszítő szaloncukor valamikor a XIX. században jelent meg az üzletekben. A század második felében már keresett karácsonyi idényterméke volt a hazai cukrásziparnak.

Akkoriban természetesen kisüzemi körülmények között, kézi munkával, szabad tűzön, lábasokban főzték a fondant-t. Hűtötték, majd újból felmelegítették, ízesítették, formába öntötték, csomagolták. Az első fondant-t készítő gépeket a híres Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX. század végén.

Aztán fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét (gépi táblázás, öntés, csomagolás). A leghosszabb ideig a csomagolásban őrizték meg a kézi munkát. Sok kis műhelyben még a második világháború után is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt a dekoratív édességre. Mostanság különböző édességgyártók karácsony közeledtével ontják a szaloncukrok özönét.

Jó néhány cukrászda  készít megint kisipari körülmények között karácsonyra kézműves szaloncukrot, amelynek versenyét 2014-ben rendezték meg először.

A Veresegyházon és környékén jól ismert Sulyán cukrászda is benevezett erre a versenyre, ezt írták ki facebook-oldalukra:

Az először megrendezett Országos Szaloncukor Versenyen 26 féle szaloncukor között a Cukormentes aszalt szilvàs-diós marcipános aranyérmes lett, az ÉV SZALONCUKORJA pedig a karamellás-mandulás belgacsokoládés trüffel szaloncukrunk lett!

Gratulálunk!