|
|
|
Tweet |
|
|
|
Hetven éve, 1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, amelynek során napok alatt szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg, ez volt a magyar hadtörténet legnagyobb veresége.
A Demokratikus Koalíció veresegyházi szervezete erre a felhívásra hirdette meg saját megemlékezését a városban taláható II. Világháborús emlékműhöz. A csontig hatoló hideg ellenére a megjelentek mintegy háromnegyed órás megemlékezést tartottak, mécseseket gyújtottak az értelmetlenül elhunyt katonák emlékére.
Egy rövid beszéddel indult a csendes megemlékezés, majd Radnóti Miklós egyik verséből hallhattak a résztvevők egy részletet. A jelenlévők közül ezt követően sokan a családjukat érintő veszteséget mesélték el. Volt résztvevő, aki két hetes baba volt akkor, amikor édesapja odaveszett a Don-kanyarban, ugyanakkor voltak olyanok is, akik szerencsésen hazatérhettek, igaz jó néhány év múlva, hadifogságból szabadulva.
Az egyik résztvevő elmondta, számára máig megfejthetetlen, miért nem lépett ki hazánk a háborúból, miért volt fontos a politikának a német hadsereg melletti kitartás, hiszen az akkori Szovjetúnió felajánlotta kimaradás esetében a Magyarországtól elvett, majd ideiglenesen visszakapott területek megmaradását.
Jány Gusztáv, Horthy leghűségesebb katonája így küldte a halálba a bakákat a Don-kanyarban. "A 2. magyar hds. elvesztette becsületét, mert kevés – esküjéhez és kötelességéhez hű – ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott." Mondta mindezt annak tudatában, hogy - ma már tudjuk - a katonákat silány ruházatban, silány fegyverzettel küldték a halálba.
A megemlékezés végén a megjelentek elénekelték a Szózatot, amely most különös jelentőséget kapott, szinte kivétel nélkül könnyeket csalt a szemekbe.
Képek a GALÉRIÁBAN> |
|
|
|