2013. november 22. Az őszi időszámítás szerinti ¾ 5 körül jár az idő, amikor már az utolsó érdeklődők  is megérkeznek a gödöllői Hotel Erzsébethez a Demokratikus Koalíció fórumára.

A bejárat előtt a megrögzött bagósok kihasználják az utolsó perceket arra, hogy felkészüljenek a várhatóan két órás nikotin-böjtre. Egyszer csak valaki barátságos hangon jó estét kíván és mint egy régi ismerős különösebb fakszni nélkül beszélgetésbe kezd a füstöl(g)őkkel. Ez az ember Gyurcsány Ferenc.

Közben az emeleti teremben már összegyűlt a hallgatóság zöme, miután – számla ellenében! - lerótták a terembérleti díjhoz hozzájárulásukat. Hiába, na! Szűkmarkúak a nemzetközi libsi központok! Az emberek azonban egyre csak szivárognak, látszik, hogy kevés lesz a szék, ezért önkéntesek bővítik az ülőhelyek számát, amíg a terem befogadóképessége engedi. De mindennek van határa, így aztán a bent lévőket köszöntő Gyurcsány Ferenc és felesége már csak a falat támasztók között tudja megközelíteni a előadói asztalt.

Araszolásuk közben hackerek egy csoportja felállva elkezd tapsolni, amihez reflexszerűen többen csatlakoznak. Rafinált szervezés!

Néhány másodperc múlva elcsendesül a terem és az elnök két mikrofonra rögtönzött zsonglőr mutatványa közben a kollektíva ereje legyőzi a technikai nehézségeket is, így aztán a működésbe lépett egyik szócsövön keresztül megtudjuk, hogy ez még nem a kampány. Az utóbbi időben Gyurcsány Ferenc „korrepetáltatja” magát Magyarországból, mert ki akarja tanulni, hogyan élnek az emberek. Sőt! Arra buzdítja a jelenlévőket, hogy ne csak kérdezzenek, hanem, ha úgy gondolják, rontsanak rá, támadják kíméletlenül, ha valamiben nem értenek vele egyet. Mert, hogy ez is a tanulás része.

Miközben azt halljuk, hogy ez az ország a mi hazánk és itt az történik majd, amit mi akarunk, csak meg kell még tanulnunk, hogy a dolgokat ne mások csinálják meg helyettünk........... meg, hogy képzeljük el, milyen lenne, ha nem mások mondanák meg nekünk, hogyan lehetünk jó magyarok, hazafiak és ezért miben kell hinnünk......... aztán meg, hogy a  „nemzeti” jelző nemsokára olyan „fosztóképzővé” válik, mint egykor a „szocialista” előtag, azaz, hogy a „szocialista demokrácia” nem demokrácia,  hanem valami más, ezért a „nemzeti” is előbb-utóbb amortizálódik............az meg nem baj, ha az emberek vitatkoznak egymással, mert különbözőek vagyunk, vitatkozzunk, csak ne gyűlölködjünk.......ne bántsuk az ellenzéki oldalon egymást, legyünk visszafogottak és türelmesek partnereinkkel.....na meg, tanulni kell  a sikerekből, a vereségekből, a koalíciós tapasztalatokból is és egy politikusnak – pláne , ha miniszterelnök – elsősorban bölcsnek kell lennie...... szóval, mindeközben a hallgatóság félhangosan eleresztett megjegyzésekkel, egymás között kialakuló „kommentelések” félszavaival jelzi, hogy veszi az adást.

Észérvek hangzanak el amellett, hogy miért is kellene a szándékaik ellenére külföldön munkát vállalni kényszerülő magyaroknak ugyanúgy lehetőséget adni a levélben szavazásra, mint a határon túl élő magyar állampolgárságot szerzetteknek. Vagy például arról, hogy milyen hasznos lenne, ha az angolt, vagy a szomszédos országok nyelvét minél szélesebb körben megismerhetnék az iskolások, sőt!, hogy ezt milyen egyszerű módszerekkel lehetne elindítani már az elsősök között. Mert, hogy ezzel talán közelebb kerülnénk az áhított megbecsülésünkhöz. Ekkor már időnként tapssal is jelzi a hallgatóság az egyetértését.

Gyurcsány Ferenc kifejezi reményét arra, hogy jövő tavasszal győzni fog az ellenzék, de rögtön hozzáteszi, hogy az esetleges győzelem után, sajnos, nem jön el azonnal a Kánaán, sokat kell várni arra, hogy beinduljon a fejlődés. Nincs csalódott moraj! Lehet, hogy az emberek képesek megérteni a realitásokat? Sőt! Ha a győzelem szerény mértékű lesz, akkor az ebben ciklusban meghozott 2/3-os törvényeket betartva kell kormányozni. Mert, hogy a törvény, az törvény!

Aztán jönnek a kérdések. Mindegyikre megy válasz, de pl. a körbetartozások ügyében lehetséges megoldási módozatok felsorolása azzal zárul, hogy a legjobb megoldás kialakításához szükséges az érintettek részvétele is.  Nektek kell megcsinálni! Már megint ez a sok macera! Igaz, erre a szónok külön figyelmeztet is. Ne hogy üres ígérgetésbe torkolljon az est!

És végül a stand up comedy! A magyar újságírás „nagy örege” egyszer Gyurcsány Ferenc „színpadiasságának” cikizése közben rosszallóan azt mondta, hogy egy időben a DK elnöke állítólag a pécsi színházba járt előadói tréningekre. Borzalmas! Egy politikus meg akar tanulni hatni az előadói stílusával az emberekre! Azt nem lehet tudni, hogy a tréningek során  még mit lesett el a színészektől, az azonban biztos, hogy van benne X-faktor! Ahogy a fórum egészét,  a végén a támogatást kérő részt is jól vette a közönség. Többet erről nem árulok el! Aki kíváncsi, menjen el a rendezvényekre!

Ja! Majd nem kihagytam az ilyenkor elmaradhatatlan  bio háttérdíszletet megemlíteni! De, tulajdonképpen, minek is?

T.Gy.