Nagyon nem jól van, hogy egymás után íródnak az emlékező szavak.

Megint elment egy társ, aki a nagy rendvédelmis közösség egyik tagja volt. 54 év. Még leírni is szörnyű, milyen fiatal a megváltoztathatatlanhoz.

Szontág Gábor a Határőrségnél szolgált, ahová mindig örömmel ment, hiszen nagyon szerette a munkáját, a hivatásos életet. 2004-ben  - 26 évi szolgálati viszonnyal - mégis meg kellett válnia a testülettől, megszűnt a Határőrség, mint szervezet, s akinek megvolt a 25 évnyi szolgálati ideje, nyugállományba helyezték, így is csökkentve azt a feszültséget, hogy más területen kelljen helyet keresni a felszabaduló állomány részére.

Fiatal, életerős, muszájból friss nyugdíjasként biztonsági őrként vállalt munkát, ezzel is kiegészítve a megállapított nyugdíját. Tervei szerint ezt 8-10 évig akarta csak csinálni, majd valóban nyugdíjasként élni tovább az életet.

2012. január 1-jével azonban életbe lépett az Orbán-kormány korengedményes nyugdíjas rendvédelmisekkel kapcsolatos új törvénye, amely hátrányosan érintett mintegy 40 ezer már nyugállományú hivatásost. Először átkeresztelték a nyugdíjat járadékká, majd a mindenkori adókulccsal megegyező elvonással sújtották. Ehhez jött a verbális megaláztatás, egyszerűen Kádárhuszárrá, csalóvá kiáltották ki az érintett réteget.

A legnépszerűbb közösségi oldalon sorra szaporodtak a különböző elnevezésű csoportok, ahol nagyon gyorsan egymásra találtak az ország minden részéből a rendvédelmisek és civilek egyaránt. Az egyik – szinte elsőként alakult – csoportban Gábor is aktív  szerepet vállalt, határozottan  fejtette ki véleményét a különböző hírek olvasatán.

Egy idő után a csoport tagjai úgy érezték, személyesen is találkozniuk kell, nem csak a virtuális térben, ahol Gábor külön figyelmet szentelt Andreának, érezhetően nagyon egy hullámhosszon voltak. A harmadik ilyen találkozón nekik is sikerült végre személyesen találkozni, és ez megpecsételte a sorsukat. Mindketten érezték, ő lesz az igazi társ. A facebook-ismeretségből szerelem, összeköltözés, a rá következő év július 13-án pedig házasság lett.

Andrea – bár civil -  fél szavakból értette a rendvédelmisek problémáját, pontosan tudta, hogy Gábor milyen nehezen éli meg az egyenruha feladását, az ezt követő megaláztatást, az édesanyja tavalyi elvesztését.

Úgy tűnik, a biztos, boldoggá vált családi háttér sem tudta nála feledtetni a lelke háborgását, azt a harcot, amit vívott magáért, a társaiért, hogy a közös ügy végre megnyugtató választ kaphasson az Európai Bíróságon.

Gábor! A Kádárhuszárok érted is tovább harcolnak megszerzett jogaik visszaállításáért!