Csengetett a postás, levelet hozott, valamint a kezembe nyomott egy köteg reklámújságot. Bár ne tette volna!

A lakásba visszaérve ledobtam az asztalra az újságokat, amelyből kettő kicsúszott. Megérkezett a CÖF 4 millió példányban kiadott füzetecskéjének egy példánya, valamint egy - első látásra, mintha Fradi-újság lenne - Jobbikos kiadvány is. 

Kikérem magamnak, hogy bizonyos pártok ilyen módon lépjenek be a lakásomba, kikérem magamnak, hogy vegzálnak, ha akarom, ha nem, és megvetendőnek tartom, hogy  a postai kézbesítőknek ilyen feladatot adnak ki. Ezek nem postai úton, megfelelően megbélyegezett levelek, értesítők! Lehet, hogy fizetnek érte a Postának, ez legyen az ő kettejük üzleti titka, de engem, mint állampolgárt ne ezen az úton cserkésszenek be, tudván, hogy egy postást úgyis beengedek.

Nem, nem akarnám a kézbesítőket további fölösleges kiadványok súlyával terhelni, de vagy az összes párt vehesse igénybe ezt a szolgáltatást, vagy egyik se! Én az utóbbira szavazok, bár ezt már nem tudom befolyásolni. Két olyan szervezet is köthetett valamiféle szerződést a Postával, amelyikből egyikre sem vagyok kíváncsi. De ha mindenáron meg akartak volna találni a kiadványukkal, talán a békementesek közül, illetve a szimpatizánsok közül fogadjanak fel gyalogos terjesztőket, fizessék meg őket (vagy nem) és ők próbálkozzanak, hátha sikert aratnak valahol.